Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

lipett, oszt nyargalt a gyalogúton, a tuskoval együtt.Hát oszt, mán Faírtó ki is húzott egy fát, hogy maj megkeni vele.amír kikapott ott a leves mellett. De Mackó Feri nem hattá: - Nem lehet,barátom - aszmongya -,mer akkor nem gyövünk a titoknak nyittya'ra, ha agyonüssük. Mackó Feri oszt elővette azt a törpét, azt a csudaalakot, hogy mondja meg, ammit csak tud, mindent, hogy kije, mije a kastélly? Hát aszongya, hogy: - Uram! Látom,hogy becsületes úri ember vagy - mondta Mackó Ferinek -,hát megmondom mindent: én csak egy másiknak eszköze vagyok!A kastélly nem az enyím.az egy sárkányé! Osztám megmondta nekik az a törpe, a torzalak, hogy: - Mennyének a tájíkrúl addig, míg a sárkány meg nem tudja, mer tejjes lehetetlen avval megbírni, mer tüzet, mírget köp! (Jóízű lenne vele csókolödzni,egye le a fene. Nem kis mise e!) - Hát hun van az a sárkány? -azt kírte Mackó Feri -. Azt mutassa meg! - Uram, ne zaklass vele, mer úgy is mírget köp,tüzet okádik! - Ne törődjík vele! - Uram, ez a sárkány az alvilágban van. özönvízkor összedűlt két hegy,alatta egy üreg maradt. Odabútt ilyenkor, mer egy királykisasszont mos lopott el nem rígibe, oszt avval múlassa magát, odale. - Hát mutasd meg, hogy hun jár le? - Egy nagy kötelén, kaskába. Hát oszt, lementek ezek, de lement a torzalak is velek. - Na, várjatok meg - aszongya -,hogy mennyek el meg65