Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

BEVEZETÉS "A magyarországi népmesegyujtés és kutatás eddig a mesélőt szinte teljesen kikapcsolta vizsgálódási köréből. Kutatóink megelégedtek mesegyú'jtés közben a mesélő nevének, hellyel-közzel egyéb körülményeinek túlságosan is vázlatos megrögzítésével (életkor, foglalkozás, módosság) - állapítja meg Ortutay Gyula. * S ez a tétel önként adódott abból, hogy Ortutay egy olyan nagy koncepciójú mesélovel akadt össze, akibó'l csak úgy ömlött a sok szép mese, mint csépléskor hombárba a tiszta búza! Ez a tény magával hozta, só't kötelezővé tette azt a feladatot, hogy a meséiével is foglalkozzunk! Ortutay könyvéró'l Korompay Bertalan így ír: "A Fedics Mihály mesei tudását közreadó könyv új mtffajt hozott irodalmunkba: a mesemondd monográfiáét.

v Korompay ezzel egyrészt elismeri e kötet újszerűségét,másrészt nagyszerűségét az által, hogy mindjárt kategorizálja. Ezek után azt várnók, helyesli azt a módszert, amit Ortutay Gyula az új műfajjal kapcsolatban alkalmaz, lényegi leg:a mesemondó egyéniségének vizsgálatát! írásának további részében azonban ennek éppen az ellenkezője tűnik ki. * Ortutay Gyula tulajdonképpen nem új dolgot produkál,amint maga is írja: "A népmese-kutatás történetében az orosz kutatóké az érdem, hogy a mesevizsgálat körébe a mesemondók egyéniségének vizsgálatát is belevitték. " 3 Az eddigi kutatási eredmények igazolják az egyéniség vizsgálatának szükségességét, annál is inkább,mivel a közösség is sok egyéniségből tevődik össze. Külünálld egyéniségek pedig egy újfajta és egységes közösségi szellemet alakítanak ki. Ez által viszont lehetővé válik az is,hogy 3