Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)
kor összedűlt két hegy, alatta egy üreg maradt." Ezek után rátérhetünk azokra a mozzanatokra, amelyek Ősvallásunk tükröződései Görbedi István meséiben. Legfeltűnőbb jelenség nála ezirányban a totemizmus és a tabu. Tudvalevő,hogy a primitív népek magukat egy bizonyos állattól származtatják. Mackó Feri mesehős medvétől származik. Gőrbedinek ez a meséje a közismert Fehérlófia mesetípus változata.A főhősnek mindkét esetben természetfeletti ereje van, amit első esetben a medvének, második esetben a fehérlónak lehet tulajdonítani.Erősebbek az alvilág legerősebb gonosz szelleménél is! Az a tény,hogy ez a mesénk híven megőrizte nemzetünk állattól való származásának tudatát, kétségtelen bizonyítéka annak, hogy ősvallásunkban nagy szerepet játszott a totemizmus. A honfoglalás idején meglévő fehérló-áldozat igazol ja,hogy ebben az időben totemállatunk a fehér ló. Etelközben a turul. (Lásd: Emese álma.) Az ugor korban a medve, mert hiszen a voguloknál ma is szent állat a medve. A finnugor korban, vagy azelőtt a vadkacsa is totemállat volt. A tabu is megtalálható Görbedinéi, mégpedig szószerinti értelmezésben. Pl.: "Kiírtek az erdőbűi. Nyomukba vót a két medve. De nem mertek utánnok menni,mert ott mán nem vót hatalmok." (2.sz. mese.) Ez is ősvallásunk kezdeti stádiumának bizonyítéka. Ezek után lássuk a babona'katr Ismeretes, hogy a mai babonáinkban egy rég letűnt múlt hitbeli hagyományait kell látnunk.Görbedi babonás meséi sok elevenséggel jeleníti meg a szellemvilág letűnt alakjait. A totemizmus gyakorlati formájaként alakulhatott ki az animizmus. Ha visszatekintünk a népek történetére,mindenütt fellelhetjük. Őseink is szellemimádók voltak. Hittek a jó és gonosz szellemben. Tökéletes javító és rontó