Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

- Annya, te! Minek adtad Görbedinek azt a ruhát? Aszittem valami ispán jött át! - Én nem adtam! - Nem, te?! Énhozzám nem szólt semmit. Jó vöt an nékem, ha neki mán nem vót jó. Nígy évig laktam ennél a gazdánál. Közbe jöttek a gyerekik sorjába: Sándor, Julis, János, Pista, Zsuzsi,Lajos, Maris, Bandi. Mikor János született, még bába is vótam.Csak látom én,hogy a zasszon háromszor-néccer kimegy. - Tán az a baj, annyok? - Nem a. - Idejibe szdjjál! - Majd szólok. De bizon csak av vót! Mer aszongya eccer: - Fogjál be, nem bánom... Befogom a két ökröt a szekérbe, szalmát hajintok a deríkba, ki a dunnát, párnát. Lefektetem a felesígem, még a szűröm is ráterítettem,mer csepergett az esó\ Eccer csak jajgat a zén felesígem! Úgy feleűttyán járhattunk. Zú'römzavarom az ökröket, úgy szólt a horpassza, mintha tarisznyát ráznának. A zén felesígem: csak jajgat. - Fogg meg a dunnacsücskit, oszt szorícsd! - mondom neki. Mikor benn vótam ilyenkor, tudtam, mit kell csinálni. Meglett a gyerek! - Mám meg bele kék csavarni valamibe! - Ott van egy rossz kabát a fejem alatt. - mondja a felesígem. Beletekertem a rossz kabátba. - Várjál mán, a ködökzsinórját el kék vágni. - Ugy a! - Én oszt a körömmel szítvágtam. Jó nagyra hattam. Hajtok oszt tovább a bábáho: 19