Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

gyűjteménye, melybe szerencsére a népi humor is beépült, írásaihoz kiapadhatatlan forrásanyagnak bizonyult. Az első önálló kötete Tavaszi szántás címmel Szegeden (1942) jelent meg, melybe mesterien beépítette a szeretett szülővárosában, Túrkevén ("Keviben") gyűjtött néprajzi anyagának jelentős részét is. Ehhez hozzátartozik meg, hogy e kötet elnyerte a Kultuszminisztérium Tóth Endre- és Okolicsányi Krisztina-alapítvány irodalmi díjat. Ugyancsak Szegeden és 1942-ben, népmesegyűjtéseit felhasználva jelentette meg a Csodaágis című könyvét. A II. világháború és az 1945.évi megszállás után jónéhány év kellett ahhoz, hogy MAKRA Sándor is újra színre léphessen. Ezt a következetes,tényeken alapuló pozitivista történeti és néprajzi szemléletével, teológiai felkészültségével érte el. S úgy tűnik, hogy ebben az új színrelépésben a fáradhatatlan munkával összegyűjtött szájhagyománnyal, továbbélő népköltészettel (köztük Görbedi István meséivel) minden politikai irányzattól távol, MAKRA Sándor újra magára talált! Ha csupán az MNK köteteit lapozzuk át,láthatjuk,hogy MAKRA Sándor munkásságára lépten-myomon hivatkoznak, köztük a kisújszállási (EA 9466), a tiszalöki (EA 4877) népmesegyűjteményeire, valamint a Kisújszállás népe című kéziratos monográfiájára. MAKRA Sándor tudományos munkásságának egyik jelentős eredménye az a disszertáció, amelyet A népmese katalogizálásának uj módszere címmel írt az 1950-es évek végén. E disszertációval a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen bölcsészettudományi (filozófiai) doktori címet nyert el! Ez a disszertáció nyomtatásban is megjelent magyar és angol nyelven. (Béri Balogh Ádám Füzetei 8. Szekszárd, 1967.) Ebben a magyar népmeséket hét részre tagolja: tré189