Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

39. AZ EMBER TEREMTÍSE A jó Isten bundával teremtette az állatokat, a medvét is, meg az oroszlánt is. Azt embert meg meztelen. Fázott. Hát rettenetes rimánkodott az istennek, hogy mir ű olyan meztelenül van teremtve? - Hát - mondta a jó Isten, - annak bundát adtam, neked eszet adtam; íjjél vele! Mán másik hónapba rajta vó*t a medve bűri az emberen. Lenyúzta a medvérűl, tőrt vetett neki, oszt lenyúzta. Bezon. Ez igaz lehetett. 46. A JÁNY APÁCA AKAR LENNI Egy ember felültette a jányát a szekérre,mer ű aszonta, hogy apáca lesz! Felültette a szekérre, oszt mán vitte is. Hát osztán,ahogy mentek,az út mellett két bivaly meg ott evett az árkon belül, a laposson. (Egye le a fene!) A ján meg aszongya: - Apukám! Nem viszket annak a nagy fekete állatnak a bűri? - Nem hát. Mir viszketne? - Nekem e csepp hell yen fekete, oszt maj megveszek vele. Akkor fordult vissza a szekérrel. - Hát mir fordul vissza, apám? - Nem való vagy te apácának, jányom! - Vitte vissza. 154