Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Sokat egyik, sokat igyík, sz ne mennyik vizelni. Maj reggel, kor kergeti a farkas, hu...zzík a farkára, oszt szaladjík a farkas előtt, mer az erősebb, osz verje tele a szemit h....al, ót meg rúgja teli homokkal! (Ki vót okoskodva. Akkor maj vakon legyőzi, hirtelen visszafordul. Nem győzte le azír. Abba a csepp könyvbe ev vót az utolsó levél, azt lehetett olvasni: - Kedves bátyám! Bocsáss meg, hogy megütöttelek víletlenül! - mondja a róka. - Nem akartalak. Mer akkor mán csak rajta vót a farkas: lenyomta,oszt ott rimánkodott alatta. Ez ennyi vót. 37. KACÚR KIRÁLY Hát, ahun gyött, itt a hajdü kapujába, nagy sár vót, viz vót. Vót egy nagy tő, ahun a kacsák Úszkáltak. Egy macska ott sétált a viz szilin. Egy róka meg tUlnét. Nizte a macskát nagyon, mer még nem látott ollyat, hogy mi. Nem esmérte. Átkijátott: - Nem esmérem személyedet, Kérdezném becses nevedet! Aszongya: - EV vagyok a kacur királly, Aki mindenkivel kijáll! Aki körmöm közzé kerül, Onnan senki nem menekül! Úgy megijedt a róka, még most is veress a szőre. - Meghínám kegyedet egy kis esti ebídre.Elfogadná-i? Elfogadta a macska, és elmentek. Megkerülte a vizet, oszt odament a rókáho. 150