Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

- 0, hallgassatok! Egy fin varázsló szemen mart, maj kirúgta a belemet.Konyhába meg úgy a lábom ikrájjába kapcsoltak valamit, hogy alig tudtam kiakasztani. Jövök hajjátok a szemétdombon keresztül, ott meg egy bünkősbottal úgy hátbavágtak,hogy hasoncsűsztam egy darabon. Táguljunk errül a helyről, fel vagyunk fedezve! (Furcsa ez, ollyan hellyen, ahun sok fiatalság van, röhögnek rajta.) Eltágúltak oszt. 32. A RÓKA MEG AZ OROSZLÁN Az oroszlány elkűdte a medvét, hogy híjjá a rókát oda, az oroszlánho, hogy engesztelje ki, mer igen nagy a bosszúsága. (Nagy a király haragja.) Oszt mondta a medve a rókának: - Tudom öcsém, hogy vannak alagútjaid, ha ostromolna a király, hátrtudnál menekülni. (Melepartus várába lakott a róka. ) De ugyan mondjad mán - kérdte tűi le a medve, hát hogy kaptál arra, hogy a bárányokat megedd? - Hát ott lakott apám, ahun a bárányok jártok,oszt a kis bárány bégetís rettenetes teccett a fülemnek.Közzéjek vegyültem, csókolgattam őket. S egyet úgy megcsókoltam, hogy a számba buggyant a víre. Olyan jóízű vót, azóta nem tudom megállni, hogy ne fogjak el belől le, ha csak tudom. Hátosztán,dehát menjünk a medve után,aki azt mondta: - Menjünk a királyho! Aszmondja a róka: - Elmennék én urambátyám magával, de ez a buti eledellel úgy megterheltem a gyomromat, hogy beteg vagyok. 141