Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

- Heej! - aszongya. - Hát azír hurcoltam én a talyigám olyan sokszor? Lenyűzza a bűrömet? Nem tűröm ezt a csúnya halált! Csizmát csinálnak belöllem. Sárba, vízbe szaladgálnak. A kapufélfátül elbúcsúzott,osztán elrágta a kötelet, oszt ellógott. Hallotta,hogy Szebenbe jó keleti van a muzsikusnak. Hát mengyen oda, a bandába beáll. Hát, ahogy megyén, szalad felé egy koppókutya. Megszólította: - Hova, hova, koppó koma? - Gazdám agyon akar lűni! Attül menekülök. - Ájj! De jó tetted, hogy nem tűröd azt a pocsík halált! Gyere velem Szebenbe muzsikusnak! Megin mentek tovább. Akkor szalad egy nagy kandúrmacska. - Hová, hová, kandúr Isoma? (Egye le a fene!) - Jobb szeretek a tűznéllyen heveriszni, mint a palláson egér után szökdécselni. A gazdasszony a seprűtűvel agyon akar verni! Naaa. Mennek osztán. Mán jóidé

je mennek, odaírnék a szebeni allomásho. (Ezelőtt minden közsigbe állás vót.Nem a vonat szaladt el az emberrel,hanem napokat szekerezett. Kocsma, istálló minden városnál vót, szilen.) Hát lelkem) Ott kukoríkol egy veres kakas a kapufél fán. Sztán akkor azt mondja neki a szamár: - Ugyan te tűzbevegyűlt veress pajtás! Mir óbégacc ilyen nagyon? - Hallottam, hogy gyönnek a vadászok vacsorára,az én húsom lesz nekik kirántva. Kidanolom magam utójjára. Aszongya a szamár: - Ne túrd azt a csúnya halált! Gyere velünk Szebenbe muzsikusnak! 139