Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

- Heeej, tudja komámuram! Az asszon meg mindig asz hajtogatta: ű vele mit csinált? Oe bebizonyult,hogy az asszont se jó magába elengedni, meg a jószágot se odaadni. 23. A FIJATALEMBER MEG A VÍNASSZONY Vót a városba egy ilyen sován fijatalember, mint itt az onokám a szomszidba, ni. Tanál egy öregasszont. Azt mondja az öregasszon: - Hát, hogy vagy öcsém? - Beteges vagyok, nénémasszon! -így mondta. - Meg is halsz fi

jam, nemsoká! - Bizon. - Mert, ügyi elmígy a szeretSdhö este, ott vagy tizenegy órájig. Akkor elmigy haza. Lefekszel. A szeretőd pedig elmegy utánnad, mikor elaludtál, oszt bejárja veled még a Centgellérthegyet is. Nem bírod soká. - Hát, micsinájjak, kedves néném? - Úgy aludjál, mintha ébren vónál,olyan ébrenformán! Dörzsöld a fejedet a párnáho,mer mán a fejedbe lesz a bűvös kantár. Ha azt kidörzsölöd, az az ember leszel, aki vdtál. Osz szljjelnízel! Maj megfogod látni, hán lű lesz olyan, mint te vdtál! Egy sor nyárfáho kötözve. Minden nyárfáho egy! Hát akkor mán, mikor ott állt a nyárfa mellett,szljjelnízett. Bál vót! Nagy sátor vót. Az ű szeretője vót a vezér! Lűkörömbűl itták a bort! (Egye le a fene!) Cserebogarat ettek pattogó helyett! (Ilyet meséjjík valaki!) Akkor megmondta neki az öregasszon: 120