Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

- Csak eredj, lelkem! - aszongya. - Mos bágyadt vagyok! Én pihenek egy kicsit. Az asszon bement táncolni. A katona ottmaradt a kamarába a gyerekkel. Akkor mingyán mikor a cigán rákezdte, az asszon tácolt! Az ember bepólyálta a gyereket, ölibekapta, oszt aló vele haza! Mikor elhagyja a cigány, megin ott van az asszony a kamarába. A katonával lett vőna. Lássa,hogy nincs: se katona ! Se gyerek! - Idesanyám! Ez a büdös katona ellopta a gyereket! TeremtÖisten! Hogy menyjek haza gyerek nékűl? Az anyja meg aszongya, hogy: - Csitt! Csitt! Diszndságos teremtette! Mit tudtál vélle ilyen hamar egyessigbe lenni? Sült a beled? Mer akárkinek adta vóna, mint ahogy ennek is odadta, azt tudta: más! Az anyja aszongya: - Egy kukk se tovább! Maj mikor a cigány megin ráhúzza, meggydtom a házat! - Osztán addig ne szdjjík a menyecske, míg le nem omlik az összes tető. Akkor oszt óbégatta a menyecske: - Jaj! Jaj! A gyerek! (Nem cserép vót még akkor, hanem nád. ) Nem tudott irte bemenni senki se. Evvel ment haza. Az ura fenn vót mán. Várja a kisajtónál. Járkál. Mán akkor megföröstökölt. Osztán akkor jön az asszony. Még be sem írt a kapun, rettenetesen nyög, jajgat! - Mi lelt? - kérdi az ura. - Tudod,valami lelketlen huncut meggyűtotta a házat, oszt beleígett a kedves gyerek! - Hát hogy nem tudtátok kivinni hamar? - Apja! Se köpni, se nyelni! Egy perc alatt lángba117