Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Bizon. Az is azt mondta.így kínozta oszt tovább.Tudja a fene, megvan-i még? Dehát elvínhedett mán a. (Nem hiszem, hogy hajjanak ilyet Pesten!) 18. AMMIKOR MEGETTE A SAS A BAGOLY FI JÁT A sas repült keresztül a pusztán. Tanálkozott egy bagollyal. Kérdi a bagolytűi a sas, hogy: nem tud-i valahun sok bagolyfijókat, mer Q nagyon éhes. - Van ott, ahun én lakok - mondta a bagoly. - Jűjj, csak az enyímet meg ne edd! - Hát mirűl ismerjem meg, hogy a tijéd, hogy azt meg ne egyem? Aszonta a bagoly, az övé a legszebb! Elment a sas meg a bagoly a maga útján. A sas keresi a bagolyfijakat. Legelőször is annak a bagolynak a fiját tanálta meg, amékkel beszílt. Csúnya vót. Nagyfejű, nagykarú. - Megyek - mondja a sas, - hátha van ennél csúnyább is.- De nem tanált csúnyábbat,így megette a bagoly fiját. Amikor tanálkozott a bagollyal, aszongya neki a bagoly: - Megetted a fi

jam! - Aszón

tad a tijéd a legszebb, én meg a legcsúnyábbnak tanáltam. - Nízted vóna az én szememmel mi Ilyen szíp vót! * * * Níztem a fijaj imát én is. Nyócan vannak. Egy hótt meg belőlle a debreceni bombázásnál. A cigánnak is aszonták: 189