Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Oszt odaállt mellé. ílyen (mutatja, M. S. ) hosszú lába vót a széknek, hogy kijált a vízbűi. Ém meg nem tudtam micsinalni. Hát idesanyám mosott, felmásztam a fára, mer temérdek varnyúfíszek vét ott, vírcse... Teleraktam a kelebemet, amennyi csak tért,az ingem derekába! Mán oda nem tért: bekötöttem a gatyám szárát. (Bűgatyába jártunk azelőtt. ) Teleraktam azt is. Mikor oda nem tért, mentem vdna le. Hát elrepült velem az a temérdek madár,oszt a Tiszának a túlsó ódala fele ment.Egy asszony meg azt kijáccsa: - Óbé Marija! De nagy madár! Én meg úgy értettem:Őggyam meg a gatyám! (Maj kacagnak az asszonyok!) Nahát, megődtam a gatyát,szíjjelrepűlt a sok varnyú! Otthagyott! Ém meg lejestem a Tisza közepire,kicsaptam annyi halat, tizenkét furmányos szekér nem bírta el. Arra jött egy cigánygyerek anyaszült mezítelen: gyócsingbe, gatyába; elvitte az ingeújjába! Hlyen ez a mese: valami kezdődik, oszt semmivé válik. 14. ELDORÁDÓ Van egy falu: Eldorádó! Abba vóna lakni ám jó! A halastó ídestejbűl van. A fűcfán terem a zsemlye, oszt hull bele, csak kanál kell a gyerekiknek, oszt enni! Dehát még mi, lelkem! A sövín kolbászbúi van fonva Törhet akármék gyerek, ammilyet akar rúlla! 103