Németh Péter (szerk.): Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek V. (Jósa András Múzeum Kiadványai 32. Nyíregyháza, 1991)

Endreffy Zoltán: Az evangélikus tirpákok

példájával és munkájukkal ezt a hitbeli és erkölcsi megújulást szolgálták. A második világháború után a metodista tirpákok egy nagyon komoly százaléka - a lakosságcsere során áttelepült Szlovákiába, ahol a cseh testvér evangélikus egyház tagjaivá lettek. Ez az egyház huszita eredetű volt. A tirpák identitásra jellemző volt az, ahogyan viszonyultak - különböző korokban - az ország életében végbement politikai, forradalmi változásokhoz.Az 1848-as forradalom nem nagyon lelkesítette őket. A szabadság eszméjéből szabadosság lett. Megteltek a kocsmák, meglazultak a családi kapcsolatok,egyre kevesebben jártak a templomba. Kossuth mozgalmához kevés önkéntes csatlakozott.A felállított honvédséget, katonákat, lovakat el kellett tartani. A szabadságharc leverése után megjelent Nyíregyházán a császári katonaság, ők is rekviráltak. De pár hónap múlva már Paskievics orosz tábornok csapatainak rekviráltak. Minden teher a parasztságra hárult. Nagy nyomorúságba került az itteni és környékbeli földművelő réteg. Az egyház élére a Habsburgok által kinevezett püspökök kerültek. Presbiteri gyűléseket csak állami engedéllyel és hatósági megbízott jelenlétében lehetett tartani. A kiegyezés utáni években Nyíregyházára került a megyeszékhely, kialakult az úri életstílus. Az újonnan kialakult úri réteg lenézte a tanyasi parasztokat, akik - ezt a lenézést tapasztalva - megsértődtek és egyre jobban elkülönültek a városi rétegtől, egyre bizalmatlanobban lettek az ún.urakkal szemben. Ez az elidegenedés a második világháború végéig tartott. A második világháború után gyökeresen megváltoztak a gazdasági és társadalmi viszonyok. A tirpákok