Németh Péter (szerk.): Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek V. (Jósa András Múzeum Kiadványai 32. Nyíregyháza, 1991)

ELŐSZŐ (Gyivicsán Anna)

lettek, elsősorban azért, hogy a szlovák nyelvű közlemények eredményeit - nyelvi korlátok okán - nem tudják a helyi kutatásba bekapcsolni,

s azok ismeretlenek maradnak a műit és a jelen iránt érdeklődő nyíregyháziak számára is.Talán el kellene gondolkozni azon, hogy a jövőben a tanulmányok teljes terjedelmükben jelenjenek meg mindkét nyelven, mert valóban csak úgy válnak mind a helyi magyar,mind pedig a szlovákiai kutatások számára hasznossá, amit végső soron maga a munkaközösség is tevékenysége egyik alapveto feladatának tűzött ki. Hiszen egyik fontos céljának tekintette és tekinti ma is azt,hogy áttörje a nyíregyházi szlovákság körüli több évtizedes hallgatást, s nemcsak azt, hanem az abban tapasztalható közömbösséget. Erről ír például Végh Antal is az 1972-ben megjelent "Erdőháton, Nyíren~ című könyvében, egy itteni tirpákkal,Szmollár Mihállyal 1969ben történt beszélgetés nyomán. "Szóval, maguk szlovákok?" - tette föl a kérdést az író. "Nem.Mi magyarok vagyunk mondják -, csak az Őseink voltak szlávok." "1952-ben ünnepelték idejövetelük kétszázadik évfordulóját - folytatja az író. - összejöttek a sok apró tanya központjában. Érkeztek vendégek a távoli rokonoktól, az Alföldről, a Felvidékről, Tótkomlósról, Békéscsaba határából. Rosszul esett nekik, hogy Nyíregyháza, a város egy szóval sem emlékezett meg erről az ünnepségről." (i.m.200.o.) Bizakodjunk,hogy ez az alapállás már a múlté.Hiszen - úgy vélem - éppen a munkaközösség tevékenysége nyomán erősödött fel az "etníkus" jelleg bemutatása Hársfalvi Péter történeti munkáiban, vagy Szabó József művelődéstörténeti , oktatástörténeti tanulmányaiban is.Erről vall például Szabó József egyik kitűnő tanulmánya, amely a tirpák evangélikusok egyházi énekeskönyvének, a