Bene János: A nyíregyházi huszárok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31. Nyíregyháza, 1991)

ütközött. József főherceg a huszárok akkori teljesítményéről az alábbiakat írta világháborús naplójába: „Gyalog huszárezredeim, igazán a legkiválóbbat teljesttették, amire csapat egyáltalán képes, nekik bámulattal telt hálás köszönet jár. Folytonosan súlyos küzdelemben, a legborzasztóbb időben, hóban, jégben, feneketlen sárban kinlódtak, fáztak^ napokig éheztek, mert az utánszállítás teljesen elakadt, a málhás állat többször vezetőjével együtt a mélységbe zuhant és agyonütötte magát..."

80 Végülis az ezred állásait Erdély keleti határán építette ki, s itt töltötték az 1917. év első felét is. A nyugalmasabb időszakban megtörtént a hadosztály átszervezése is teljesen gyalogosított seregtestté, megtartva azonban a „lovas" elnevezést. így aztán a 14. huszárezred is végleg leadta lovait és átalakult 2 félezredből álló gyalogosított lovas ezreddé. Minden félezred egyelőre 3 gyalogszázadra és 1 géppuskás századra tagozódott, az ezrednek volt egy műszaki százada is. Majd megalakult a hadosztály rohamszázada, ahová minden ezred 1 tisztet és 25 huszárt adott. Hasonlóképpen a hadosztály lovasszázadánál minden ezrednek egy lovas szakasza volt. Februárban megérkezett gr. Teleki István hdgy. parancsnoksága alatt a gyalogsági ágyús szakasz (2 ágyú, 1 tiszt, 5 altiszt és 20 ember). A 14. huszárezred az 1917. év második felét szintén állasharcokban töltötte el a Tölgyesi-szorosban, ahol azonban ősztől már nyugalom honolt. Az orosz hadsereg felbomlóban volt, s december 9-én hivatalosan is megkötötték a fegyverszünetet. Ez időszakban az ezred már a más hadszíntéren végzendő feladatra készült fel. 1918. február 7-én a 14. huszárezred Gyergyóban rakodott vasútra, majd az olasz hadszíntérre szállították a huszárokat.

81 Március végéig Flumignanoban ismertették meg a huszárokat az olasz harctér különleges viszonyaival. Itt látogatta meg március 18-án az ezredet IV. Károly király. Ez alkalommal érte a 14-eseket az a kitüntetés, hogy a legszebben dekorált fiatal főhadnagyot, Lázár Károlyt a hadosztályparancsnokság szóbeli javaslata alapján a király a helyszínen soronkívűl századossá léptette elő. A közben rendszeresen érkező pótlásokból hamarosan megszervezték az I. félezred 4. és a II. félezred 8. századát is. A kiképzés és az átszervezés után a Piave alsó folyásához Palezzától nyugatra rendelték a huszárokat. Itt védelemre berendezkedni alig lehetett, mert már az első ásónyomra felbuggyant a víz. A huszárok a szabad földön feküdtek s csak homokzsákokkal tudták magukat az ellenség lövedékei elől némileg fedezni. Nappal a nyílt terepen való mozgás lehetetlen volt. Utánpótlásra, élelmezésre csak az éjszakát használhatták fel. Júniusban az 1. lovashadosztályt még tovább vonták a tenger felé, ekkor a Piave melletti arcvonal legdélibb szakaszát szállták meg. Ez a hely még iszonyúbb volt, mint az előbbi. Csaknem egész területen derékig ért a víz. A századok rajonként szállták meg az egyes magasabban fekvő házakat, vízből kiemelkedő dombocskákat, homokszigeteket. Június 12-én értesült a 14. huszárezred arról, hogy 3 nap múlva megindul a nagy támadás, melynek keretében a Piavén való átkelést kell kierőszakolni. Az ezred tagozódása ekkor a következő volt: ezredparancsnok: Calm Oszkár ezds. /. félezeredpk.: Tyll József szds. 1. századpk.: Mikecz Dezső hdgy. 50