Bene János: A nyíregyházi huszárok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31. Nyíregyháza, 1991)

Ettől kezdve egészen 1916 őszéig a Pripjaty mocsaraiban harcolt az 1. lovashadosztály, benne a 14. huszárezred is, előbb a 2. majd a 4., végül Linsingen német tábornok hadseregében. 1915 augusztusában a Búgnál vívtak kisebb-nagyobb harcokat huszáraink, de a fegyvernyugvásban arra is maradt idő, hogy a lovashadosztály tisztikara Obydovba.ii lovasmérkőzést tartson, ahol Tyll József főhadnagy nyert 1. és 2. díjat, s díjazták még Lázár Károly főhadnagyot is. Augusztus végén az ezred átkelt a Búgon és kelet felé üldözte az ellenséget. Októbertől tehát a Polesieben, a Pripjaty mocsaraiban látjuk viszont huszárjainkat, akik a hét héten át tartó, állandóan mozgó harcokban a Siyr és a Stochod folyók közti mocsárvidéket minden irányban kétszer is bebarangolták, közben állomáshelyüket átlag kétnaponként változtatták, felderítettek és harcoltak, s ezzel derekasan közreműködtek a 4. hadsereg baloldalának fedezésében. 1915. október 23-án aztán ez a mozgalmas időszak véget ért. Ekkorra az ezred állománya is erősen megfogyatkozott, az emberek és a lovak is alaposan rászolgáltak a pihenésre. Ez azonban a huszár számára még nem érkezett el. A huszárok ugyan pihentethették a fegyvereket és a lovakat, maguk azonban ásót ragadtak kezükbe, hogy megépítsék szállásukat és megerősítsék a számukra kijelölt állásokat. 1916 tavaszán, amikor egyre érezhetőbbé vált a lóhiány, ezenkívül számos lovat kellet a tüzérséghez is leadni, a lovasszázadok számát 4-re csökkentették, ugyanakkor nőtt a gyalog haracoló huszárok száma. Nekik állít emléket Molnár Ferenc : Egy haditudósító emlékei című müvében emígyen: „A huszárok lövészárkát a szinte túlzott tisztaság és pedantéria jellemzi. A berendezéseknél a huszár fáradhatatlan ahogy máskor a lovát tisztttja egész nap, úgy most, hogy a lovat elvették tőle, a lövészárkot csutakolja, mossa, vakarja, keféli egész nap. Ok maguk is - ez is tradíció - folyton csinosítják magukat. Mind borotválja magát itt is, a bajuszok az ég felé állnak... A kistükör ott függ a puskalyuk mellett, vagy a zsebben van, de van. Azt mondja az egyik: legfőként a bajusz végett!... ...Mindenütt rend: a lyukon kidugott puska tiszta, mint az arany. Melléje az agyagba vágva pontos négyszögű lyuk, abban vannak a töltények kéznél... A huszár történelmi daliásságának az összekeveredése itt a sáros agyagba való szorulással az a szomorú hűség, amellyel a legszebb lovas katona még itt sem adja oda külsejét a vakondokéletnek..Még itt is a lóról lefelé beszél. Búsul benne a huszársága!..."

78 1916 június elején szervezték át az ezredet. Struncz őrnagy parancsnoksága alá került a négy századból álló lovasosztály, br. Jacobs százados vezette a szintén négy század erejű lövészosztályt. Az ezredhez tartozott ezeken kívül egy lovas géppuskás osztag (4 géppuska), egy lövész géppuskás osztag (2 géppuska), egy-egy lovas és gyalog utászszakasz és egy távíró szakasz. Nyárra a állások is a szakadatlan építés folytán már szinte „rohammentessé" váltak, s elkészültek az összekötő és hátrafelé vezető dorongutak is. Eközben jutott idő a hadosztály lovasmérkőzésére is, ahol Tyll Józseffőhadnagy díjlovaglásban és díjugratásban, Molter Keresztély főhadnagy és Barkóczy Béla hadnagy díjugratásban nyertek tiszteletdíjat. Az 1916. június első hetében megindított általános orosz ellentámadás, a Bruszilov-offenzíva az ezredet csak közvetve érintette, az 1. lovashadosztály július 48