Bene János: A nyíregyházi huszárok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31. Nyíregyháza, 1991)

Augusztus 23-ika után az 1. lovashadosztály és ennek kötelékében különösen a 14. huszárezred vívott súlyos, veszteségteljes, de végeredményben az ezredre nézve sikeres ütközeteket az orosz túlerő ellen. A 14. huszárezred a géppuskás osztagával és 2 üteggel a Bucsacstól keletre felállított hadosztály északi szakaszára került. Ebben a szakaszban az ezred I. osztálya és a 4. század helyezkedett el, közel 4 kilométeres állásban. Az állások megszállása nem egyenletesen törént, hanem a századok önmagukban csoportokat alkottak, s így közöttük kisebb-nagyobb térközök, rések maradtak. Tartalékként a fél 5., a 6. század és az utászszakasz volt lóháton az állás közepe mögött. Az 5. század másik fele a két üteg lövegfedezetét képezte. 1914. augusztus 23-án délelőtt 11 óra 30 perckor kezdte meg a hadosztály tüzérsége a tüzet a balszárny előtt nagy távolságban felbukkant kozák osztagokra. Röviddel 12 óra után az orosz lovasság hol rövid tűzharccal, hol nekilovaglásokkal igyekezett a 14. huszárezred állásait felderíteni és nyugtalanítani. Ez a törekvése azonban nem sok eredménnyel járt, ugyanakkor nem vették észre a századok között tátongó hézagokat se. A déli szárnyon azonban erősebb támadás indult, s itt a helyzet 2 órára válságosra fordult. Ekkor rendelte el a hadosztályparancsnok, hogy az északi szárny tartaléka Apor dandárparancsnok vezetésével rohamozzon délkeleti irányban a támadó orosz zöm oldalába. Apor tábornok szóbeli parancsát, mely így szólt: „Lovagoljon olyan gyorsan ahogy tud Mayer úrhoz, hogy az alezredes úr lovastartalékával támadja az ellenséges lovasságot oldalba, * Lázár Károly főhadnagy vitte a tartalékhoz. A parancs vétele után Mayer alezredes azonnal lóra ültette a tartalékot, a fél 5. és a 6. századot és az utászszakaszt. Bár a jelenlévő tisztek véleménye az volt, hogy a rohamban az utászszakasznak nem kell részt venni, Ujházy főhadnagy mégis lóra szállt szakaszával együtt, mert nem akartak távol maradni az ezred első lovasrohamától. Lóraszállás után Apor tábornok megindította a tartalékot, parancsőrtisztjét, Vetter Antal főhadnagyot pedig felküldte arra a dombtetőre, melynek lejtőjén a 3. és 4. század állásai voltak, annak megállapítására, hogy az orosz lovasság hol tartózkodik, s ennek alapján adja meg a roham irányát. A roham előzményét Zergényi százados, ezredsegédtiszt így rögzítette: „A délutáni órákban az ezredparancsnok azt a parancsot kapta, hogy az ezredet gyűjtse össze, és lóháton vezesse előre. Nagy Ákos alezredes erre megkísérelte, hogy a szélső balszárnyon levő 1. és 2. századot, a géppuskás osztagot magához vonja, de időközben a hadosztályparancsnok ezeket a medvedovcei átjárón keresztül hátra rendelte. A 3. század, amely ellenséges tűzben állt, a tüzet viszonozta és ezért a lóraszállással késett. így az időközben beérkezett Apor tábornok csak a tartalékot vezette oszlopban, közvetlenül a 3. század jobbszárnya mellett. "

74 A kép teljességéhez tartozik még, hogy a roham megindítása előtt az ellenség tüzérségének tüze fokozódott és főleg a két lovas ütegre irányult. Közben már világosan látható volt az ellenséges lovasroham előkészítése és megindítása. Körülbelül egy ezrednyi cserkesz rohama bontakozott ki az állásoktól mintegy 2.5 kilométerre. Ellenük a két üteg, majd rövid idő múlva a 4. század is gyorstüzelést kezdett. Szabadszemmel is jól lehetett látni, hogy a cserkeszek több vonalban egymás mögött vágtáznak az ezred védelmi vonala ellen. 42