Bene János: A nyíregyházi huszárok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31. Nyíregyháza, 1991)

1901. augutus 6-án a 10. huszérezred díszben vonult végig a városon, s a polgármester meleg szavakkal búcsúztatta el Weisz Ernő ezredparancsnokot és regimentjét. Helyükre augusztus 16-án érkeztek a 14-esek. Ők is a városháza előtt álltak meg, s itt köszöntötték újra a várost. Másnap a Koronában a város bankettet adott a visszatért ezred tiszteletére, amely mulatság egyben ismerkedési estély is volt, hisz a hét év alatt, míg az ezred távol volt sok új ember érkezett a tisztikarhoz, a város vezetői is cserélődtek közben, meg felnőttek a lányok is. Augusztus 18-án tovább folyt az ünnepség. A király születésnapja tiszteletére a 14-esek parádét rendeztek a katolikus templom előtt, majd a város vendégül látta az egész legénységet.

54 Másnap, 19-én az egész ezred őszi gyakorlatra vonult el. 1902 júliusában a 14. és 15. huszárezred, tehát a miskolci 6. lovasdandár tartott úsztatási gyakorlatokat Tiszapalkonya határában. A gyakorlaton jelen volt Pokorny Hermann , kassai hadtestparancsnok és Nachodszky dandárparancsnok is. Itt esett meg az, hogy az egyik huszár a parancs ellenére úszóhólyag nélkül igyekezett át a Tiszán és elmerült. Ekkor a mentőcsónakból br. Mengerssen Hermann főhadnagy, az utászszakasz parancsnoka ruhástól, kardostól a fuldokló után ugrott és a csónakig húzta a huszárt.

55 Századunkban a technikai fejlődéssel haladva már kevés a gyorsaság, a lovaglótudás; a harcmodort is korszerűsíteni kellett. Ujabb és újabb alakulatokkal szaporodtak az ezredek. A lovas távíró szakasz, szinte vágtában épített tábori telefont, a huszárárkászok pillanatok alatt vertek hidat vagy éppen romboltak, a lovas géppuskás osztag biztosította az ezredet. Kísérletképpen tükrös fényjelző készülékkel is ellátták a huszárokat. 1911 augusztusában a gyakorlat részeként a huszárok körülzárták a várost, míg a fényjelző szakasz az evangélikus templom tornyából kért segítséget a tokaji hegyen állomásozó főseregtől. Szaporodtak a harcszerű éleslövészetek, melyeket főleg Császárszállás és Rozsrét területén tartottak. 1911. augusztus 31-én hajnalban 5 órakor vonult el gyakorlatra a regiment. Impozáns látványt nyújtott a hadilétszámra emelt ezred, amint tisztjeivel az élen, teljes fegyverzetben, trombitaszó mellett hagyták el a várost. Az első nap a harcászati gyakorlatok mellett még nagyjából 50 kilométert is lovagoltak. Ekkor osztottak be először az ezredhez posta- és távírda csoportot, gépfegyverosztagot és kerékpárcsapatot.

56 Két év múlva, tavasszal, a hadtestparancsnok, Boroevic Szvetozár tábornok szemlélte meg az ismét hadilétszámra emelt ezredet. A 14-esek a gyakorlótéren tettek tanúbizonyágot felkészültségükről, melyet a hadtestparancsnok is elismert, s külön meg volt elégedve a Monarchiában is páratlan nagy gyakorlótérrel.

57 Éppen a technikai fejlődés miatt, ismét új építkezések kezdődtek a kaszárnyában, a lovasszázadok és pótkeretek létszámának állandó emelkedése miatt raktárakat, szekérszínt építenek a 15. huszárezred pótkeretének, a 4. század Kassára helyezésével pedig megoldódott a géppuskásosztag és a dandártiszti iskola helye. Változtak a parancsnoklási viszonyok is. Az ezredet Csernoviczból még br. Gemmingen Hermann ezredes hozta haza, őt azonban 1904 nyarán Galíciába, Jaroslauba helyezték, s az 5. lovasdandár parancsnokává nevezték ki. Az ezredes július 33