Bene János: A nyíregyházi huszárok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31. Nyíregyháza, 1991)

* * * Az ünnep elmúlt, s a következő évek dolgos munkával, kiképzéssel teltek. Még 1891 novemberében a tisztikar teljes létszámban beiratkozott a helybeli kaszinó tagjai közé. 1892 tavaszán a földmívelésügyi minisztériumból kapott minegy 3000 fa és díszcserje elültetésével parkosították a laktanyát és környékét. Közben a cs. és kir. 16. huszárezred pótkeretét elvezényelték a városból, helyére a 12-esek kerete került. Ugyanakkor, 1892 őszén hazajött a Boszniába rendelt 6. század is, így teljes lett az ezred. A beilleszkedés azonban nem ment könnyen. Számtalan kisebb-nagyobb súrlódás, affér borzolta fel a kedélyeket a városban is, de a kaszárnyában is. Nehezen tudták megoldani a tiszti lakások ügyét. 22 tiszt ugyanis családjával a városban lakott, akik csak hosszas utánjárással találtak megfelelő szállást. A városi polgárok lovaikat a tanyán tartották, így nagyon kevés volt az istálló is a tiszti tulajdonlovak számára. Ugyanakkor, mert kereslet volt, a lakbérek már a huszárok beköltözése előtt elkezdtek fölfelé kúszni. 1890-ben a várost a VII. lakbér-osztályba sorolták a katonai hatóságok, s így a tisztek részére megállapított lakbér illetmények alacsonyabbak lettek a házbéreknél. A különbséget a szerződés értelmében a fogadó félnek a bérbeadónak, tehát a városnak kellett állni, s hamarosan olyan kósza hírek szálltak a polgárok között, hogy nem is olyan jó üzlet a katonaság. Éppen ezért a város mindent megtett a magasabb osztályba sorolásért. 1895-ben vegyes bizottságot szerveztek^ amelyik egy héten keresztül vizsgálta a bérelt lakásokat, s végül arra a következtetésre jutottak, hogy az új besoroláskor Nyíregyházát a IV. lakbérosztályba kell átsorolni. „Nyíregyháza városa éppen a legutóbbi időkben olyan áldozatokat hozott a katonai kincstárnak az egymillió forintnál többe került mintaszerű nagylaktanya építésével és a gyakorlótér megszerzésével, amelyekért joggal várhatja ugyanazon katonai kincstártól a lakbérosztályozásnál a megfelelő méltányosságot." - érvelt a bizottság, ám a kincstár mindezt nem vette figyelembe, maradt a régi beosztás. Az újabb öt évben is csak annyit tudott elérni a város, hogy 1901-től a VI. osztályba sorolták át Nyíregyházát. * * * Aztán jöttek az első párbajok. 1892 nagypéntekén „szentelték" fel a vívótermet. Halassy János ügyvéd és Mezőssy Béla huszár önkéntes csaptak össze. A párbaj oka tulajdonképpen az ügyvéd és idősebb Mezőssy közti nézeteltérés volt, amit a fiú így óhajtott rendezni. Délután 2 órakor kezdték a küzdelmet, mely az első „komoly sebre ment". A felek első összecsapása mindjárt olyan erős volt, hogy mindketten megsebesültek, s ebből a segédek és az orvos Halassy sebét súlyos természetűnek minősítették. A jól végzett munka után a felek kibékültek. Egy hónap múlva, május 10-én estefelé lovag Ashbash Tasziló huszár hadapród- tiszthelyettes és Kölber turjaremetei méntelepi főhadnagy vívtak ma már kideríthetetlen ok miatt véres párbajt, ahol a komolyabb sebeket lovag Ashbash hadapród-tiszthelyettes úr kapta. A huszár legénység is igen tevékenyen vett részt az álmos, vidéki város „felrázásában". A Nyíregyházi Hírlap 1892. március 31-én így ír a 14-esekről: „A tavasz beálltával huszár ezredünk legénysége is szét néz a városban gyakrabban, mint a téli időben; sőt a rfiult vasárnap estve vagy 15-20 ember a Tokaji-utcza torkolatánál 24