Bene János: A nyíregyházi huszárok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31. Nyíregyháza, 1991)
Különleges és szép színfoltja volt a huszárok életének az évenkénti, november elején tartott Hubertus vadászverseny. 1911-ben ezt a versenyt Reök István honvéd huszárfőhadnagy nyerte, a második Szunyoghy Ferenc vármegyei aljegyző lett, míg a harmadik helyen Serly Károly szintén 5-ös hadnagy futott be. 26 Századunk első éveiben egyre többször került a városi képviselőtestület asztalára a honvéd huszárlaktanya ügye. Az egészségtelen, elhasznált kaszárnya bérlete ugyanis 1911. október 1-én lejárt, addig viszont a városnak és a honvédelmi minisztériumnak egyezségre kellett jutnia a huszárok tisztességesebb elhelyezése ügyében. Azt a város nem akarta, hogy a huszárokat Rimaszombatra helyezzék át, éppen ezért elvben elvállalta egy új, minden tekineteben modern I. osztályú laktanya felépítését. Ebben a kaszárnyában már elférne egy osztály parancsnokság, három teljes létszámú huszárszázad és a dandártiszti iskola is. A helybeli vegyes bizottság hamarosan kijelölte az építkezés helyét is, a Kallói utca végében egy szabálytalan hatszögű területet, melyet minden oldalról utak határolnak. Ez a hely a város központjától csak 1200 méterre van, jókarban lévő makadámút és gyalogjárda is vezet ide. A város vállalta, hogy a villanyt is kivezeti a kaszárnyához. A tervek elkészítésére Tóásó Pál budapesti építészt kérték fel, aki az egész laktanyatelep elrendezését két változatban is elkészítette, természetesen a költségvetéssel együtt. Ha ezek a tervek megvalósulnak, az új kaszárnya igazán díszére vált volna a városnak. Tóásó Pál egész telepet pavilonrendszerben képzelte el és tervezte meg, az épületek között kaviccsal borított utakkal, parkokkal, sok-sok fával. A három századot két épületben helyezték volna el, a konyhával, raktárakkal, tantermekkel, irodákkal és a különböző (cipész, szabó, szíjgyártó) műhelyekkel együtt. Századonként három lóistálló szerepelt a tervekben, ezeken kívül raktárépület, őr-és fogda épület, gyengélkedő, tiszti épület az osztályparancsnokság részére, külön istálló nehéz- és gyanús beteg lovak részére, lőszerraktár, jármüszín, kutyaól, és patkoló kovácsműhely. A kiképzést segítette a két nagy fedett lovarda, és századonként egy-egy nyitott lovarda. Kisgyakorlótér és alakulótér is szerepelt a tervben. Az egész kaszárnyát téglakerítés vette volna körül, őrzésére öt őrbódét kellett volna felállítani. Ezeken kívül a tervező gondolt a lólábáztatóra, trágyatartókra, szeméttárolókra, de még arra is, hogy az egyelőre fel nem használt területen a legénység kosztjának feljavítására zöldségeskertet alakítsanak ki. 11 mélyfúrású kút látta volna el friss vízzel a huszárokat és a lovakat. Az egész laktanya építési költsége, beleértve a tereprendezést, a laktanyaudvar homokolását, gyepesítését, a nyitott lovardák kavicsolását, korlátokkal való ellátását, a belső udvarok elválasztására léckerítések emelését, az összekötő utak kavicsolását, másfél millió koronát tett volna ki. 27 Ennyi pénze a városnak természetesen nem volt, s a kölcsönügyletek sem kecsegtettek valami jó kilátásokkal. Három budapesti bank is tett ajánlatot, de igen magas kamatokat kértek a kölcsönösszeg után. Ugyanakkor, az 1912. évi véderőtörvény, melyet a tervek elkészülte után szavaztak meg, a honvédség létszámának fokozatos emelését írta elő, úgyhogy az újonnan épített kaszárnya megintcsak kicsinek bizonyult volna. Éppen ezért a város 1912 novemberében úgy határozott, hogy 17
