Bene János: A nyíregyházi huszárok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31. Nyíregyháza, 1991)
Történtek kevésbé látványos, ám annál hasznosabb dolgok is a huszároknál. A haditechnika fejlődése már nem viselte el, hogy írástudatlan katonák kezeljék az egyre bonyolultabb masinákat. Éppen ezért 1913 decemberében a nyíregyházi huszárosztály a 35 írástudatlan újonc számára hetente négy alkalommal szervezett oktatást, ahol Országh Gábor evangélikus tanító a betűvetést, olvasást, számolást sajátíttatta el az újoncokkal. * * * Szólnunk kell a huszár mindenkori társáról, a lóról is. A hadiállományhoz szükséges lovakat az ezredek vásárolták, majd három hónapon keresztül idomították, aztán a tényleges létszámon felülieket tartásra és használatra kiadták a gazdáknak. Ezt az eljárást vállalkozó rendszernek nevezték, s míg a huszárság fennállt, a hadi lószükségletet így biztosították. A lovakat a gazdák évente tavasszal lószemlére, ősszel pedig a gyakorlatok idejére vezették elő. A szemlén és a gyakorlaton is a lovakat osztályozták a tartás és a gondozás szempontjából. Ha mindig kitűnő osztályzatot kapott, akkor ötévi tartás után a vállakozó tulajdona lett a ló. Lovakat az ezredek évente kétszer, tavasszal és ősszel vásároltak. Ehhez igazították a pótlovak idomítását, mely évente szintén két részletben törfrént: december elejétől április végéig, illetve május elejétől az őszi gyakorlatok kezdetéig. A feladatot az osztályoknál külön pótlóidomító osztag végezte, mely két tizedesből és 20 huszárból állt. Gondoskodtak arról is, hogy a tisztek jobb tulajdonlovakhoz jussanak. Erre a célra létesült a „lóbeszerzési alap", melyre a tisztek befizették a lóáltalányilletményüket, s így alig érezhető részletekben egyenlítették ki a nemesebb fajtájú lovak magasabb vételárát. A megvásárlandó ló színét nem korlátozták, bár az 1890-es évek elejétől nemigen vettek világosszínű lovakat, mert ezek a terepen az ellenség szemében jobban feltűntek. így azután a trombitások alá is a hagyományos szürkék helyett sötétszínü lovat adtak. A ló szolgálati idejére 2-10 évet számítottak, magasságuk 158-166 cm között változott. Általában 5-7 éves lovakat vásároltak, de az összes pótló felét négy éves korral is fel lehetett avatni. 24 * * * Mind a kincstári, szolgálati, mind a saját lovakat a gyakorlatok mellett a lóversenyeken próbálták ki tulajdonosaik. A versenyeknek különböző típusai, versenyszámai voltak. Összemérték erejüket a honvéd és közös lovasok, kihívták a gazdák, tenyésztők lovait stb. A helyi sajtó nagy szenzációként értékelte a lóversenyeket, hisz ekkor a vármegye társadalmának színe-java jött össze és igen értékes versenydíjakat ajánlottak fel a győzteseknek. 1899. május 28-29-én kétnapos nagy lóversenyt rendeztek a városban. A második napon, vasárnap egyszerre hét versenyszámot bonyolítottak le. Délután 2 órakor kezdődött a vadászverseny a % 5-ös huszárok altisztjei részére. Az első három helyezett részére a tiszteletdíjat az ezred tisztikara adományozta. Minden századtól 3 altiszt indult, színük: 4. század: fehér, 5. század: vörös, 6. század: zöld. A versenyt 15
