Bene János: A nyíregyházi huszárok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31. Nyíregyháza, 1991)

és sertés itató kút közti terület szemeltetett ki és jelenleg azon kéréssel fordulok a tekintetes városi hatósághoz nem-e volna hajlandó az ügy érdekében ezen területet a tulajdon jog teljes megóvása mellett esetleg némi bérösszegért lovarda építés czéljából a kincstárnak átengedni..."

13 Horváth Gyula városi mérnök és Kerekréthy Miklós tanácsos június 2-án a következőket jelentik erről Bencs László polgármesternek: „...a helybeli honvéd állomás parancsnokság által történt megkeresés folytán - melyben a laktanya délkeleti kijáratánál a Kistelek utcza és sertés itató kút közti térségen egy fedett lovarda építése czéljából egy bizonyos területet kér át engedtetni, a tulajdon jog megóvása mellett - van szerencsénk jelenteni, miszerint egy 72 m. hosszú, 26 m. széles fedett lovarda részére 590 négyszögöl terület szükségeltetik; mely területet, tekintve a közczélt, melynek hivatva lesz szolgálni, átengedendőnek véljük a kívánt helyen, de javasoljuk, hogy a földesúri jog elismeréséül egy drb. 20 koronás aranyat fizessen a honvédelmi kincstár évenként a városnak. "

14 Az újabb tárgyalások után arra az eredményre jutottak, hogy a honvédség 800 négyszögölet kap a lovarda céljára, melyet 800 forintért vásárol meg örökáron azzal a kikötéssel, ha e területről valamikor lemondana, az elővásárlás joga a várost illeti meg. Ilyen egyezség után 1894 tavaszán a városi mérnök és Benedek százados kimérték a területet; a Kistelek utca déli útvonalával párhuzamosan 68,5 m. hosszúságban és 42.05 m. szélességben, ami 800 ölet tett ki. A kincstár 24 135 forint 81 krajcárra írta ki az árlejtést január végén azzal, hogy a lovardának még abban az évben el kell készülnie.

15 Ez a lovarda egyébként az I. világháború végéig szolgálta a huszárokat, s csak az 1920-as évek elején bontatta le a város. * * * Az építkezésekkel, bővítésekkel járó átmeneti kellemetlenségek, kényelmetlenségek dacára is folyt a kiképzés az 5-ös huszárok II. osztályánál. A huszárnak békeidőben is nehéz volt a szolgálata. A hagyományos gyalogos kiképzés mellett ott volt a ló, melyet el kellett látnia; karban tartani, tisztítani a lófelszerelést, a fegyverzetet. A kiképzés, a szolgálat kemény fegyelmet követelt mind a tisztektől, mind a közhuszártól, sőt a huszár önmagával szemben is rendkívül szigorú volt, rendet, fegyelmet tartott és követelt maga körül. A huszár kiképzettségét, felkészültségét a szemléken ellenőrizték és a hadgyakorlatokon próbálták ki. A szemléket általában további kemény kiképzés követte, majd a hadgyakorlatokon mutatták be tudásukat a katonák, amelyen olykor részt vett az uralkodó is. Mindezek mellett a huszárok ott voltak a város életének minden nevezetes mozzanatán, jelenlétükkel emelve egy-egy ünnepség fényét. 1889. február 15-16-án Zoltán Elekezvedes, honvéd lovassági felügyelő szemlélte meg a huszárokat, s mind a renddel, fegyelemmel, mind a kiképzéssel igen elégedett volt, s ezt közölte az egész tisztikar előtt is Kálmán Frigyes őrnaggyal, a II. osztály parancsnokával. Az évenkénti rendszeres szemlék mellett különösen „sűrű" évük volt a huszároknak az 1893. esztendő. Január 11-12-én Wojnárovits Sándor tábornok, a 2. lovasdandár parancsnoka „tette tiszteletét" a honvéd huszároknál, majd április közepén megismételte a látogatást. Június közepén Forinyák Gyula altábornagy, főparancsnoksági adlátus (a főparancsnok helyettese) volt a vendég, egy 11