Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

Összegzés

kormányzat a város tűzvédelmi feladatainak ellátásában elsősorban rájuk támaszkodott. A céhek megszűnését hivatalosan az 1872.évi VIII. törvénycikk mondta ki. Az általuk létrehozott szokások még évtizedekig áthatották a céhek utódaiként működő ipartársulatokat és ipartestületeket. Szervezeti felépítésüket meghatározták a korábbi céhes hagyományok által kialakított formák, amelyek mintául szolgáltak más egyletek,társaságok számára is. A céhek bezárkózása, privilégiumaik féltékeny őrzése következtében az ipari fejlődést akadályozták. A megyék, így Szabolcs megye is, benne látták a "nemzeti felemelkedés" legfőbb gátját.Az 1850-es évektől létrejövő területi iparkamarák is a céhek bomlása irányába hatottak. A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara 1863-ban kiadott körlevelében szorgalmazta a céhek megszüntetését és a szabad iparűzés mellett foglalt állast. 165 A céhek tevékenységét azonban mégsem ítélhetjük egyértelműen negatívnak. Azzal, hogy a céhesedés folyamata a XIX. század első évtizedeiben elérte azokat a településeket is, ahol a lakosság szükségleteit csak távoli piacokról, kereskedők közvetítésével tudta beszerezni,kedvezőbb helyzetet teremtett a későbbi évek során megvalósuló szabad iparűzés számára. * * * * * 165. SzSzMLt. V. B. 257. 678/1863.