Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

V. A céhek belső élete és működése

egy kecskebÖrbÖl készült fekete csizmát, a két céhmesternek egy-egy bokorkesztyüt (ujjaskesztyüt) adtak, a szűcsök mindenkinek kesztyűt.Később ezt pénzzel is meg lehetett váltani. Mindezek olyan tehertételt jelentettek, hogy a legények a pénzt sokszor évekig gyűjtötték a mesterréavatás költségeire. Ha végül a nagy nehézségek ellenére sikerült az akadályokat legyőzni,még mindig csak a sor végén állott az ifjúmester: inast és legényt csak évek múlva szegődtethetett, a vásáron csak az öreg mesterek titán árulhatta portékáját, és a céh társasági életében kezdetben mint szolgáló mester vehetett csak részt. A céhek belső ügyeit a céh tagsága által választott elöljárók irányították. A céh élén a föcéhmester és a kiscéhmester állott. A főcéhmester hívta össze a gyűlést, nála volt a céh ládája, annak egyik kulcsa,ő döntött a céhszabályoknak megfelelően a tagok között felmerült vitás kérdésekben. 0 pecsételte le a bizonyságleveleket, intézkedett halálesetkor, kezelte a céh pénzét.Az ügyek intézéséért nem kapott külön fizetséget, csupán a remeklésekből és a büntetéspénzek bizonyos hányadából részesedett. Mivel a fentiek miatt többen vonakodtak elvállalni a címet, a céhszabályok büntetést írtak elő, ha a megválasztott céhmester nem akarta elfogadni a tisztségét: "Minden esztendőben a csizmadia mesterek között Vízkereszt napján két céhmester választassák az kik az egész céhnek gondját, visellyék, azokat az Céh megesküsse az Céh igazságára, oltalmazására, gondjaviselésére, az Ecclésia és az Céh jövedelmének igazán bé szolgál tatására. " Az atyamester a legények vezetője, irányítója volt; segítői a bejárómesterek, sőt ellenőrizték a legények magaviseletét, munkáját,