Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

II. 2. A céhes ipar jellemzői Szabolcs megyében

többi mesterségnél is.Arányuk a céhes mesterekhez 20 X. 193 A céhesek mellett igen nagy számban működő kontárok megerősítik, hogy a céhes ipar keretei szűknek bizonyultak a lakosság teljes fogyasztásának kí elégi téséhez. Az iparágak számának szaporodása,differenciálódása azonban nemcsak a kontárok és a céhes mesterek közötti vitát veti fel, hanem néhány megelőző és késői tendenciára is ráirányítja a figyelmet. Különösen sajátos helyzetét Szabolcsnak már érintettem,miszerint parti

umbelisége miatt az iparosodás, a városiasodás később, sőt bizonyos szakmákban el sem érte. Mégis joggal állíthatjuk, hogy a feudalizmus korábbi időszakában is megvoltak a maga mesterséget folytató emberei, noha nem a céhes keretek között. Vegyük például a cigányösszeírásokat, amelyek az olyan nagy létszámú mesterembereket regisztrálták, mint a kovácsok,akik hagyományos módon látták el kovácsmunkával a térséget. Ugyancsak számba veendő, hogy II. József előtt is éltek a megyében zsidó származásúak,emléküket Őrzi pl. a nagykállói csodarabbi kultusza, de a kalapos király türelmi rendeletének hatására nagy létszámban érkeztek az északi vidékekről kismesterségeket űző zsidó családok. Letelepedésüket a földesurak is szorgalmazták. Nem volt ritkaság, hogy házat bocsátottak a rendelkezésükre, árendájukat jobban biztosítottnak látták. Velük egészen különleges szakmák honosodtak meg (rézműves, piparezelő, rézöntő,stb.). Noha nem lehet etnikai különbségeket erőltetni a megye kézművességére, nem elhanyagolható, hogy a fel103. ÁCS Zoltán 1982. Az általa közreadott 1850. évi iparos összeírás adatait vettem alapul.