Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

II. 2. A céhes ipar jellemzői Szabolcs megyében

pedig óriási károkat okoznak,mivel alig tudnak egykét kalapot eladni. A szalmakalapokat többnyire nemes hajdúk készítették és árulták,de még vásári taksát sem fizettet velük a város, panaszolták a nyíregyházi kalaposok.Ezért kérték a magisztrátust,tiltsák meg, hogy az országos vásárok kivételével rajtuk kívül Nyíregyházán bárki is kalapot árusítson. A városi magisztrátus azonban nem teljesítette a kérésüket a "Vásároknak ezen Városba óhajtott népesítése és terjesztése" miatt. 97 1839-ben a kalaposok megismételték kérésüket a szalmakalapoknak heti vásáron történő árusításának eltiltását illetően. Sajnos nem tudjuk, milyen eredménnyel járt újabb beadványuk . 98 A nagykállói csizmadiák 1844. januárban tartott gyűlésükön határozatot fogadtak el a kontárnak elmenő legényekkel szemben. .. fel jött panaszba több Mester Ember társunknak,hogy több használhatatlan idökben el tartatják a Legények magokat amikor hasznot nem vévén a majiszterek a Legények eránt, de mikor már kevés hasznát érzi a mesterségnek némely vakmerő Legény" elhagyja mesterét és elmegy kontárnak. Ezért a céh úgy döntött, hogy a kontárságból visszatérni szándékozó legényt a céhbe visszavenni úgy lehet, ha "egy évi inasi szolgálatot tészen' és 5 vagy 10 váltó forintot lefizet. A későbbi évek során is következetesen tartotta magát a céh ehhez a határozat97. SzSzMLt. IX. 1. 2. doboz 1830. június 25. 98. SzSzMLt. IX. 1. 2. doboz fol. 375. 1839. A kalapos céh klasszifikációja. 99. SzSzMLt. IX. 5. fol. 30. 1844. január 10., fol. 26. A nagykállói csizmadia céh iratai.