Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

belhivatalnokok eddig elé egyesek által teljesített dijaztatásuknak megváltásukra, minden egyházi fedeztetésüknek és az ingyen tanittathatásnak eszközlésükre kikerül• hetetlenül szükségessé lett egy egyházi takarékmagtárnak létesítése. " Ez a mai fülnek már szokatlan megfogalmazásban készült indoklás jelentős szociálpolitikai intézkedést takar. Irányeszméje a Filippi levél 2. részének 4. verse: "Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem a másokét is. " A takarékmagtár működésének részletes szabályait is ismerjük: Az egyházi takarékmagtár gyarapítása történhetett: 1. önkéntes adakozás által; 2. Hozzájárulások révén; 3. Azáltal, hogy az alapítók neveit jegyzőkönyvbe Írták, ők különös jogokkal is bírtak. Ezek: a./ Elsőbbségük volt a magtárból való kölcsönzésnél ; b./ Joguk volt a magtár kezelőjét megválasztani, az évi számadásokat figyelemmel kísérni, az évenkénti szaporítások kezelése felett őrködni. Szabályok: "l. A magtár kezelése: A magtár felügyelője a lelkész. Ő a magtárt bármikor felmérheti, a számvitelekre gondját kiterjeszti. 2. A két kezelőnek kötelessége: a./ A tavasz kezdetével, a szószékről történt felhívás után összeírják azokat, kik kölcsönzésre magukat bejelentik, s a jegyzéket a Bizottmánynak megbírálás végett beterjesztik, b./ Résztvesznek a kölcsönzők megválasztásukban. 91