Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

"»álombeli mérőkas igazításáért 20 krajcár,vagy a malomba szükségeltető két istráng a hozzávaló spárgákkal együtt SO krajcár", stb. Az 1869. évben a malomból eladott búza, kétszeres és tengeri kása, valamint a kövágás árából befolyt teljes bevétel 650 ft 68 krajcár volt, ami kimondhatatlanul nagy pénz volt egy eklézsia! szinten gazdálkodó közösség számára. Az összeg nagyságát bizonyítandó, vessük azt össze a hívek által adományozott perselypénz összegével: az 1865. évi perselyadománya 31 ft 28 krajcárt tett ki! Az 1863/64. évben, a malomipar fellendülésének idején készült kimutatás szerint a befolyt jövdelembó'l átadtak a lelkészí hivatalnak: S db császári aranyat, 6 db koronás tallért, 38 db két ezüst pengő forintos tallért, 73 db. huszkrajcaros ezüstöt és egy db hat krajcáros ezüstöt. A malom-bevétel minden esztendőben jelentős tételt tett ki, bár mértéke változó volt (1870-ben 650 ft 68 kr,1871ben 439.70 ft). Néhány kisebb kiadási bejegyzést is felsorolnék az érdekesebbek közül, csupán a hitelesség kedvéért: A malomhoz vett 3 font faggyúért 72 krajcár. Egy lakat a tengeri hordóra 50 kr, 5 ezer zsindelyért a két malomtetőre 22 ft, Klein Sámuelnek a malomhoz vett vasért 5 ft 22 kr, A molnárház kéményének tapasztásáért 2 ft 43 kr, Keresztény Sámuelnek a malom körül tett munkáért 4 ft 70 kr, A malomhoz két icce olaj 1 ft 40 kr. ' Az egész kiadás összege, amit az egyház nyolc év alatt a malmára költött (leszámítva a malomkövek árát),200 forint alatt maradt. Az üzemeltetés tehát nem jelentett 73