Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

tottak elő segítségükkel. Már a XVIII. századból vannak adataink a közeli Beregszász környéki riolit tartalmú hegyek kőzeteinek malomkő céljára történő hasznosítására. Mivel Tarpa közel fekszik e hegyekhez, nem okozott különösebb nehézséget a jó minőségű malomkövek olcsó áron való beszerzése. A XVIII. század elején már szabályozott malomkő-árak voltak: erről az 1715. évi 90. te. intézkedett. A kiküldött kormánybiztosok a megyeiekkel együtt szabták meg a malomkövek egységes árát. A malomnaplóban szereplő beírás szerint 1860. május 12-én két malomkő vásárlására kapott felhatalmazást az egyház gondnoka. A Nagymuzsalyban megvásárolt kövek ára 65 új forintot tett ki,a szállítása 4.36 forintba került. Külön tételként szerepelt a köveknek a bányászokhoz való ki fuvarozása (2.96 f) és a két kő összeőrlése (1 új f. ). Mindent összevetve tehát a két kő 73 forint 32 krajcárjába került az egyháznak. Még ugyanebben az évben újabb malomkő—vásárlásról tudósít a malomnapló: 1860. október 2-án vettek egy követ, melynek ára teljesen elkészítve 41 forintot tett ki. Október 11-én Fodor Jánosnak a malomkövek felszerelésekor szükségeltető kovácsmunkáért 2.56 forintot fizettek ki. (Érdemes megjegyezni, hogy a muzsalyi maiomkőgyártás még az 1930-as években is folyt: a malomkőgyár, mint szövetkezet még 1939-ben is megtartotta rendes közgyűlését.Mint a közgyűlési meghívóból kiderül, az 1939. június 29-én Steinberger Herman Nagymuzsaly, 188. szám alatti irodahelyiségében megtartott gyűlésen az igazgatóság 1938. évi munkájáról hangzott el jelentés, majd bemutatták a zárszámadást s tárgyaltak az esetleges alapszabály-módosításokról is. > 70