Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

is tisztán ref. község, a várossal közösen használni jónak talált —-s használt is mind e mai napig. Miután pedig jóllehet a város jövedelem forrásai közé mindig úgy vallódott be,mint oly jövedelmi forrás a városnak, mely az egyházzal közös, mégis a haszonbér beadásnál, az egyik fél, t-i. az egyház, tulajdonosul el sem ismertetett, s egész háttérbe szoríttatott. Ezokból tekintetbevéve az egyháznak részint ahhoz való kizárólagos tulajdonjogát - részint /naponként nevekedő szükségét, elhatároztuk,hogy ezen két malom mostantól fogva, mint különben is tisztán egyházi birtok, az egyház részére a város kizárásával visszaadassék.S egyszersmind a Cs. Kir. Közigazgatási Szolgabírói hivatalhoz folyamodvány nyújtassák, melynek értelménél fogva - a város javai közül való kitörültetés - és ezen malmok ezentúli jövedeleméinek az egyházi gondnok mint illető általi kezeltetése kérvényeztessék.~ Az egyház ezt a visszakövetelt jogot meg is nyerte. A Bach-korszakban a város mindkét malmot visszaadta,mely— lyel bizonyítást nyert az egyház igaza. Ez időtől fogva innen vétetik évente hatszor az Un Szent Vacsorához félfél, összesen 3 véka búzaliszt, továbbá az ünnepi diák innen láttatik el kenyérrel; a lányok tanítója ezen a címen 4 köböl búzát, 4 köböl kétszerest kap. Végül pedig a sárospataki anyaiskolából 3 évre hozott fitanító tavasztól Szent Mihály napig is innen láttatik el. Az 1859. évi consístoriális gyűlésen Béres Károly segédpap már a következokst jegyzi az újra kizárólagosan egyházi használatban álló malom bevételeiről: 'Az egyház két malmában egy hó alatt gyúlt élet ki*méretett; Búza a részen kivül volt 5 véka, mely eladatott 8 f 40 SS