Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

Vót nekem szeretőm mindenféle fajta Szobajány, szakácsné, mosóné és dajka De még ilyen sose vót, ilyen csúnya fajta Göndörhaju zsidójány, féllábára sánta. Ugyancsak Frankó Jánosné mondta el, hogy volt neki egy unokatastvére: Csigái Marcsa. Nem volt szép jány, de nagyon szerette volna, hogy a legények körülötte legyeskedjenek. A legények nagyon szerették a ciberét, néha még csúfságot is csinált egyik a másikkal, bekenték egymást, vagy paprikát, sót, borsot szórtak bele,sőt az is megtol— tént, hogy egymás fejére öntötték virtuskodásból. Csigái Marcsa azonban, hogy az egyik legényt megfogja magának, tányérokba kiszedte a ciberét, jó puha kenyeret tett a tányér mellé és úgy kínálta őket. De az egyik legény azt mondta neki, hogy: Hiába kínálsz minket, nem kell essz te nekünk, Cibere Marcsa!" Rajta is maradt egész életén a gúnynév: Cibere Marcsa. Zeke Zsigmondné este 11 óráig kavarta a penyőt, amikor édesanyja ezt mondta neki: "Eredj jányom, oszt most már feküdj le!" És amikor befelé mentem, az a legény, aki szeretett vóna, de nekem nem kellett, odaszólt hozzám a kapualjból, hogy: "Terus, várjál már egy pár szóra!" De én nem álltam meg sem, hanem bementem és lefeküdtem. Nem sokkal azután, hogy bementem, nagyapám, aki özvegy vót és velünk lakott is bejött, lehúzatta velem az ünneplő csizmáját, mert akkor este templomban volt és kivitte a toi— nácra, felakasztotta a szegre, és a kapcáját is szépen rátéritette, ő ott aludt a tornácon, egy dikón. Reggel amikor felkelt, nem volt se a csizma, se a kapca. És akkor így szólt: "Te pulya te, nem hoztátok bé a csizmámat?" Mimondtuk, hogy nem. "Nézzétek már, elveszett, nem találom 42