Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

tói temettek, ám a pap, az énekvezér, a közbenjáró Cfunerátor) és a diktáló a lelkészi hivatalból indult. A gyászos háznál már el volt készítve a ravatal, mellette egy asztal és négy szék állott. Nagy összeszokottság, fegyelem volt ezekben a kialakult népszokásokban.Ma is az van, amikor a ravatalozóhoz megyünk. A temetéseken nem sablonról van szó. Az énekvezérnek Jó érzéke van ahhoz, hogy a halott neme és kora szerinti éneket kiválassza. Kedvelt főének ma is a következő, a XXXV. zsoltár dallamára énekelt ének: "Lezárva koporsód fala Megpihenhetel általa Agg vándora a földi létnek Vége lett a sok szenvedésnek Hosszú életed napjai Elfolytak, mint a viz habjai Megért gabona módjára Dőltél a halál karjára.~ 2- A sirhoz vezető rövid úton harangszó alatt állandó éneklés van. Az elinduláskor a diktáló mindig más éneket diktál, ennek kijelölése azonban az énekvezér dolga. Megmutatja előre a diktálónak,hogy mit kell énekelni. Tiz óv alatt sohasem fordult elő, hogy másként legyen. Más dolog az, ha az elhunyt Írásban meghagyta, mit énekeljenek a temetése alkalmával (ilyen is előfordult már). A régi időben induláskor mindig ugyanazt az éneket kezdték. Az énekvezér és a diktáló mögé sorakoztak fel a féi— fiak. A sorok ma is különbözőek, de összevisszaság nincs. Mindenki alkalmazkodik az énekvezérhez. Kedvelt utiéneke-' ink közül kettőt mutatok itt be. 20