Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

visszajött ugyanis ezt mondotta: 'Inkább azért imádkozzál, hogy ebben az órában még ne legyen meg, mert ha meglesz, akkor a te gyermeked vizbefullássál fog meghalni!" De a gyermek csak meglett. De amikor kétéves lehetett a gyerek, a kút ugyan le volt fedve, ám az udvaron volt egy marhanyom, és abba viz volt, és a gyermek valóban belefulladt. (Elmondotta özv. id. Tári Károlyné Szerényi Rozália 80 éves asszony.) Deregsurányban: Egyhetes korban és vasárnap kereszteltek. A komák itt is magázódtak. A bába itt nagyon követelődző volt. A vacsoránál már verte az asztalt a kanállal és a gyermek védelmében követelődzött. Mezítelenül Jött ez a gyermek a világra, nincs neki kis cipőcskéje, meg nincsen kis ruhácskája. Mindenki adjon neki annyit, amennyit csak tud! De rólam se feledkezzenek el, mert én is sokat Jártam utána, elnyűtt a cipőm meg a ruhám! és tartotta a kötőjét. Itt a síró gyermekre ráolvastak, szenesvizelték, meg - mivel kathólikus falu — keresztet csináltak a homlokára. Élt ott egy asszony,aki a gyerekről magára tudta venni a betegséget is. Vásárosnaményban sem hagyták sokáig keresztel

etlenül a kisgyermeket, mert a boszorkány, ha hozzáfér, elviszi és kicseréli. A rossz lelkek kiszedték a csontot a lábából, vagy úgy megverték, hogy néma lett,igyefogyott, kínlódott egész életében vele az anyja. lakoson: "Már egy hetes korban átadtuk az Úr Jézusnak a gyermeket, mert úgy tartottuk, hogy az ő ajándéka a gyermek. Legyen hát az övé és tovább nem is féltettük. Keresztszülő csak az lehetett, aki konfirmált és vallástgyakorolt. Keresztelés előtt tegeződtek, de a keresztelés napjától magázódtak,ezzel elpecsételték egymást a szövet14G