Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

tak ütközve, mert három halt meg egy sorba, a negyedik maradt meg. Azt mondta az én apósom a feleségének éjszaka, mikor beszélgettek: Hallod, már ennek a pulyának nem lesz gyermeke. Ez nagy szégyen lett vóna. Én meg odaszóltam, azt mondtam: dehogy nem lesz, kertben a fája oszt terem! Na ez így ment sorba. Aztán, mikor engem visszahívtak keresz tszüló'nek , ugyanezt csináltam. Vettünk a gyermeknek amit tudtunk, de nem úgy mint most. Kert most " -»gy a mód, de keveset tudnak a régiről. Ez így já: a. Mikor aztán szoptattuk a mejjünk megfájult. Fájt a bimbaja, de azt mondta a báb? ^ma: Csak semmit kiskomám csak szoptatni és szop -atni. mert azt csak a gyermek gyógyítja meg! Én nem is takosgattam semmivel, nem is voltam rest, esztendeig szoptattam mindet. Nekem sok tejem volt. Nem is adtam npW! öt hónapig semmit,csak az anyatejet, mert ez a mind= s a gyermeknek.Nem az, amit most adnak neki, amivel most táplálják, de az én koromban ilyen még nem is vót. A látogatók ajándékokat is hoztak. Egy kis réklit, egy kis picike inget, de nem úgy mint most. Ha a gyermek meghalt, eljött rögtön a keresztkoma és azt mondta: Komámasszony, meghalt a gyermekem! Akkor én kötelességemnek tartottam, hogy elmenjek és megvásároljak mindent, ami csak kellett egy kis halottnoz. Mindenfélét megvásároltam, amit el is vittem, mindenért megfizettünk. Akkor, amikor temettéi--, a tanítónak, mert akkor nem a pap, csak a Car.étó* temette, annak Is megfizettünk, ahogy kellett. " Gu

Iácsun: Koszta Sándorné bábaasszonynak segédje is volt, ;*kit ő fizetett, aki helyette ment mosni és füröszteni az