Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

volt kötve. A komakendők falunként másak voltak. Meg ki '_ — lett adni mindennek a módját. -Különösen vigyázni kellett arra, hogy a madártejes szilkét jól lötyköljék ki, nehogy elvigyék az anya tejét. Az anya tejét ugyanis el lehetett vinni. Ez a hiedelem mind a mai napig életben van sok beregi faluban. Úgy tartották,hogy aki közel ül az anyához, az annak a tejét elviheti. Ezért aztán a gyermekágyas asszony ágyára nem volt szabad ülni. Saját családomba történt meg - mondja 2EKE ZSIGMONDHÚ tarpai asszony —, hogy Zsiga fiam hazajött egyszer a munkából; éppen ott volt nálunk a szomszédasszonyom is Szász Sándorné, Csapó Etelka és azt mondja nekem a fiam: Nézze már, édesanyám, hogy nekem milyen nagy csecsem van! Kondom neki: Mi történt veled? Mutasd csak! Erre felhúzta az ingjét és tényleg úgy nézett ki, mintha hólyag lett volna a mellén és kemény volt. Erre a szomszédasszony azt mondta: b. . . . , hol voltál?. Valami szoptatós asszonynál jártál? Elhoztad a tejéti Na de ezt vissza kell vinned, ts erre azt felelte az én fiam, de hogyan vigyem vissza? A szomszédasszonyom meg azt mondta neki : Keress egy rossz csuprot, de olyat, ami nem lyukas, hugyozzál bele, de úgy vidd el este, hogy senki ne lássa, és menjél oda az ajtóhoz, és amerről a sarka van, öntsd rá, a csuprot dobd el, de ne nézz vissza rá és elmúlik! Úgy is történt. Az én fiam még a konyhába is bement, és el is múlt neki a nagy mejje. Aztán arra is vigyázni kellett, hogyha valaki enni vitt a gyermekágyas asszonynak, de ünnepes volt, akkor a gyureket először le kellett venni az ágyról, letenni egy kisebb székre, hogy r íját kombinéja aljával laegtörülgesse a gyerek arcát, nehogy pozdcrt yavarss legyen. Senki sem mehetett ki a házból,ha igy volt. Még régebben a gyerek arcát születése után az anya vérével is megtörölték. 139