Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

nyugodalma. Kimászkáltak a nádasból és megtámadták az embereket. Mindenki rettegve ment Őrölni a malomba,de a veszély ellenéi« is mentek, mert finom, kenyérnek való lisztet őrtgk ott. Az emberek, amikor a malomba mentek, azt mondották egymásnak: "Megyünk a pokolba! " Papp Béla maga is emlékszik erre a helyre,mert a második világháború előtt sokat ment kapálni Simon György szőlőjébe,akinek a beregszászi hegyen és Kígyóson is volt szőlője. Együtt kapáltak ott Orosz Ferenccel a pernye-puha földben. így nevezte azt a földet, mert amikor kapáltak, mindig feketék lettek, kormosak. Különös föld volt az! Az említett nádas területre is emlékszik: "Csak ott süthettünk szalonnát, ahol a szekérút volt, mert különben meggyúlt volna a nádas." A kígyók miatt később a nádast leégették és ott volt a legkiválóbb termőtalaj. Szabó Gáborné, született Simon Jolán ny. tanítónő birtokában van az a könyv, amelyben nagyapjának,Simon Károlynak a napi feljegyzései vannak. E könyvben találjuk a következő mondatot: "Kigyócsipésről mondandó szavak: Viza ánkvila tere ferére. Esztródi osztródi éjil ájil ámen. 3. Vízimalmok Élnek még olyan emberek, akik nemcsak emlékeznek a tiszaháti vízimalomra, hanem gyermekkorukban jártak is benne szüleikkel.A nagyközség legidősebb asszonya Angaiét Bálintné, 94 éves, Hunyadi utca 4. szára alatti lakos visszaemlékezésével kezdem: Még kislány koromban apámmal voltam ott.A törőparton volt a vízimalom. Olyan hat-hét éves lehettem, amikor apám ki119