Kurucz Katalin: A nyíri Mezőség neolitikuma. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 28. Nyíregyháza, 1989)

Csuprok A gyakori edénytípusok közé tartozik, mérete és díszítése pedig igen nagy változatosságot mutat. Nagyon kevés a díszítetlen (Tiszadob-Sziget XXII. tábla 1.). A legnagyobb hányada az egész felületén karcolt vonaldíszes, ezek között előfordul a felület mezőkre osztása (Tiszadada-Kálvinháza XXIII. tábla 1.), a perem alatt és a talp felett körbefutó vonaldísz közötti függőleges tűzdelés (Tiszalök-Tiszaeszlár között, XXVII. tábla 3.), a vonaldísz mellett alkalmazott kis bütyökdíszítés (Tiszalök-Hajnalos XXIX. tábla 3.). Általános formának tekinthető a Tiszalök-Kisfáson több példányban előkerült típus (LI. tábla) ill. ugyancsak erről a lelőhelyről a perem alatt sekély vonaldísszel tagolt forma (LII. tábla). Kis szalagfüles töredéket találunk Tiszavasvári-Köztemetőben (LXVII. tábla 1.). Csőtalpas edények A tiszadobi csoport kerámiaművességére jellemző edényforma, amely a legváltozatosabb méretben és díszítéssel ebben a korszakban jelenik meg az Északkelet-Alföldön. Előfordul díszítetlen, karcolt díszes, festett és a kétféle díszítést egyaránt alkalmazó változatban. A csőtalp rendszerint hosszú, 8-10 cm-es, azonban néhány rövidebb csőtalpas változatot is találtam. A nyíri Mezőségen Tiszadadáról (I. tábla 1.), TiszadadaÉneklő dűlőből (IV. tábla 2.), Tiszadob-Szigetről (XIX. tábla 4.), Tiszalök-Kisfásról (LIII. tábla 1-8.), Tiszalök-Hajnalosról (XXVIII. tábla, XLVI. tábla 5.), Tiszavasvári-Józsefháza, Homokosról (LXI. tábla 3.), és Tiszavas-