Kurucz Katalin: A nyíri Mezőség neolitikuma. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 28. Nyíregyháza, 1989)

menye, amely Erdély felől erős impulzusokat kap, viszont a tőle nyugatra lévő nyírségi, rétközi területekkel semmiféle kulturális összefüggés nem mutatható ki. Ebből az is következik, hogy ebben az értelmezésben Méhtelek egy olyan fejlődési sor elején áll, amely később nem az AVK irányába mutat, hanem a Szamos-vidéki festett kerámiás népcsoportok irányába. Esetünkben tehát éppen nem összekapcsolja az Alföld két, egymástól eltérő újkőkori műveltségét, hanem elválasztja. A lelőhelyek topográfiai értelmezésével hasonló következtetésekre jutott Bona I. (Bóna 1986), s megállapításait azzal foglalta össze, hogy a "csoport (mármint a Szatmár-csoport) településterülete, legalábbis Magyarországon zárt és önálló. ... Fejlődése, élete utolsó szakaszában tűnik fel nyugati szomszédjaként - készen és kialakultán! - az Alföldi Vonaldíszes Kerámia." A másik elképzelés szerint a méhteleki leletanyag, s azt követően a Szatmár-csoport szoros kapcsolatot mutat a kialakuló AVK-val, ennek megfelelően a Szatmár-csoport korai szakaszát a Körös-kultúra csoportjaként, a későit pedig az AVK korai szakaszaként- értelmezik és nevezik (Raczky 1986). Ez utóbbi érveléshez a közeli múltban végzett közép-Tisza-vidéki ásatások adatait is felhasználta Raczky P. (Raczky 1983). A világosabb történeti kép megrajzolásához szükségesnek látszik első megközelítésként az adatok összegyűjtése a Felső-Tisza-vidék más területeiről is, hiszen a Szatmárberegi síkság régészeti emlékanyaga az összehasonlításban csupán az egyik komponenst adhatja. Amennyiben feltételezzük a korai AVK itteni kialakulását, erre csak az ezt bizonyító leletanyag fogadható el érvként. A nyíri Mezőség lelőhelyeinek kataszterbe vételekor és a megye újkő14