Kurucz Katalin: A nyíri Mezőség neolitikuma. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 28. Nyíregyháza, 1989)

KORAI NEOLITIKUM Északkelet-Magyarország területén - s ezen belül a Felső-Tisza-vidéken - a neolitikum kutatása viszonylag későn kezdődött (Kalicz-Makkay 1972, Trogmayer 1972) és a Kárpát-medence korabeli történetén belül a dél-alfölditől eltérő fejlődés vizsgálatára terjedt ki. Elsősorban olyan alapvető kérdések merültek fel, mint az Alföld déli és északi részének korai benépesülése, ennek egymáshoz viszonyított időrendi és etnikai problémái, ill. mindezek előzményeként a Kárpát-medence középső-kőkori (mezolitikus) fejlődése. A kutatás során két, egymástól eltére vélemény fogalmazódott meg, azonban egy ponton azonos volt a szakemberek álláspontja: az újkőkort megelőzően a helyi mezolit alapnépességet mindkét nézet képviselői számításba vették. (A kutatások mai állása szerint azonban nem ismerünk olyan mezolit lelőhelyeket, melyekkel ezt bizonyítani lehetne). Az eltérés elsődlegesen a kronológiai problémák s ezzel összefüggésben a koraneolitikus fejlődés Kárpát-medencei kibontakozása körül kristályosodott ki. Kalicz N. és Makkay J. a Körös kultúrától átvett, s időben azt követő északkelet-magyarországi neolitikus fejlődést tételezett fel, míg Trogmayer 0. és 3. Lichardus az északi Alföld nsolitizálódását a Körös kultúrával szinkronban, az "újkőkori forradalom" eredményeit adaptálva képzelte el. (Kalicz 1970., Kalic2-Makkay 1972., Trogmayer, 1972., Lichardus 1972). A legfontosabb kérdések megválaszolását vidékünkön nagyon sokáig szinte megbénította a leletek teljes hiánya, szemben a Dél-Alfölddel, ahol nagy múltra tekintett vissza 11 fc