Németh Péter (szerk.): Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek IV. (Jósa András Múzeum Kiadványai 27. Nyíregyháza, 1988)

Németh Zoltán: A „tirpák” szó etimológiája

Thuróczyho Kronika z roku 1488.Brnenské vydanie. V nej ea prvý raz tlačou uvádza ná7ov Slovák vo forme Zlovachko"?^ A szót a magyar nyelv közvetlenül a szlovákból vette át a tót helyett /Slovák = szlovák/. Az átvett szó az első világháború utáni szélesebb használata folytén a második világháborút követően terjedt el általánosan. /Hasonlóan ahhoz,mint ahogy a Maďar is nyelvünkből való szlovák és cseh kölcsönzés a magyar alakból a korábbi uhor/uher helyett. L. még: Uhorsko

=

ühersko

, de Maďarsko

; uhorský = uhersky, de maďarský./ A tót szóalak az évszázados használata folytán igen meghonosodott. Ebből adódik, hogy ma is megtaláljuk nyelvünkben a különféle élő előfordulási alakját: 1. Az egyik leggyakoribb családi nevünk: Tóth /pl. Debrecenben kb. 150, Nyíregyházán mintegy 50 ilyen nevű van a telefonkönyvben/; 2. e név változatai: Tótfalussy, Misztótfalusi stb. 3- szólásokban:Jóllakott,mint tót karácsonykor; Adj szállást a tótnak, kiver a házadból; Ez annyi, mint tót Bzóban a nyic6 /nie = semmi/; Tájékozódik, mint tót a hajnalban; A kása nem étel, a tót nem ember!; Ez betett, mint ablakcstótnak a hanyattesfE, stb. /Vannak durvább változatok is,de ezeket itt mellőzzük!/ 4. szóösszetételekben: ablakostót, drótostót, körtéstót, üvegestőt, stb. 5. az irodalomban: Tót atyafiak; 6. földrajzi nejekben: TótkomlÓB, Tahitdtfalu, Tótmegyer, Tótfalu, Kis

tót

falu, Komiód

tótfalu, Misztőtfalu, Rábatótfalu, Tótgyörgy, Káptalantéti.Lengyeltóti, Tótkeresstúr, Tótkovácsháza, Tótszentmárton, Tótszentpál, Tótszerdahely, Tótújfalu, Tótvároe, Tótvázscny, stb.