Németh Péter (szerk.): A Dél- Nyírség és a Hortobágy-melléke parasztjainak vallomása 1772-ből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 26. Nyíregyháza,1988)

FORRÁSOK - Szómagyarázatok

P^tr^nus, = pártfogó pjnz, = Az áruk értékének szerepét tartósan betöltő csereeszköz. A jobbágy az állami adón kívül földesurának ia tartozott pénzjáradékkal, a cenzussal. A szerződéses jobbágyok pedig

>

egész szolgáltatásukat pénzzel váltottak meg. . A pénzjáradékot a legkülönbözőbb féle pénznemekben rótták le. Az aranypénzek közül a rajnai vagy rhjnej,, rénes forint volt a legdivatozóbb. Aranypénz volt a körmöci is. Ezüspénz közül a Tirolból származó tallér volt a legkézenforgóbb. Ennek a tallérnak az értéke az 1770-es években egyenlő volt 2 rajnai német^forinitaj^, vagy 2 egész 2/5öd mjgyar ezüstforinttal. A kraj.c.á.r szintén Tirolból származott. Egy rajnai forint 60 krajcárt ért, 1 magyar forint 50 krajcárra volt váltható. 3 krajcár ért 1 garast., 3 poltura, pedig 3 garassal volt egyenértékű. Az említett váltópénzek mellett használták még a dénárt, amelyből 100 ért 1 rénes forintot. A déna

>

^^ér3z néven is emleggttgk,. 1 pénz = 1 dénár. Használt pénzegység volt a getá^k., amelyik hol 5, hol pedig 7 krajcárral volt egyenértékű. Ismert pénznem ebből az időből még a mariga vagy márj^s, melynek a váltópénze a garas. 1 márjás = 5^ garassal. Szabolcsban gyakran használt kifejezés a vonás forint. Osztrák veretű papírpénzt, forintot értettek rajta, amelyiknek az értéke 1772-ben még azonos a rhénes forinttal. Der^eotor = adószedő, pénzbeszedő per .partes = részletekben pej^totum = egészben, teljesen