Németh Péter (szerk.): A Dél- Nyírség és a Hortobágy-melléke parasztjainak vallomása 1772-ből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 26. Nyíregyháza,1988)

BEVEZETÉS

Js, atb. formában találja az olvasó. Az említettek mellett néhány régi betűforma helyett a ma is használatosakat vettem alapul, természetesen a családnevek kivételével. Károm betűforma szenvedett így változást: a_,.tg^.B c; â_J^=_cj,i S^cS^^c. Ezt következetesen alkalmaztam, még akkor is, ha így a régi, archaikus ejtésforma domborodott ki. A nyelvjárási sajátosságokat egyébként is mindenütt megőriztem. A felsorolt „váltóztatásokat" - a történelmi szöveg-értelmezést nem csorbító - lehetőnek és szükségesnek tartottam, mert egyrészt: helytörténeti kutatók, a községük múltja iránt önmaguk teljesebb emberré tétele okán érdeklődők számára megkönnyítettem az archaikus szöveg megértését, értelmezését\ másrészt: nem érzem általuk csorbítottnak a tudományosság kritériumát sem, mert a közölt szövegek nem egy kéztől valók. Olykor egy-egy község Investigatióján belül is gazdát cserélt a toll, az pedig elég gyakori, hogy ugyanannak a községnek a Szabolcs-Szatrár megyei Levéltárban megtalálható két példányos vallomását két különböző kéz rögzítette. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a vallomásokat sem egy embertől „vették ki" az összeíró biztosok. Volt ahol az egész községet maguk elé idézték, de a földesurakat, a falu bíráját, az esküdteket, több esetben két-három közönséges lakost mindenütt. Kollektív munka eredménye tehát minden egyes dokumentum tartalmilag és formailag is. Ilyen esetben a betű ós ókezethű közlés szigora alól talán ma már menti a történelemmel foglalkozó kutatót az is, hogy napjaink technikai felkészültsé-