Németh Péter (szerk.): A Dél- Nyírség és a Hortobágy-melléke parasztjainak vallomása 1772-ből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 26. Nyíregyháza,1988)

BEVEZETÉS

forrásközléssel kapcsolatos gondjaimról. Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy a legszigorúbban ragaszkodtam a vallomások tartalmi hűségének és archaizmusainak a megőrzéséhez, nem ragaszkodtam azonban minden esetben a betűhűséghez, amennyiben az a megértés rovására történt volna. „Javítani", a betűket „átírni" azonban csak ott merészkedtem, ahol minden községet érintő egységes eljárást alkalmazhattam. Ezeket a változtatásokat az alábbiakban részlet semi Ha az értelmezés megkívánta, módosítottam a központozást. Elhagytam a fölös vesszőket, ahol feltétlenül szükséges volt, pótoltam. Mondatzáró jeleket (pont, felkiáltó- és kérdőjel) tettem ki, ahol hiányoztak. A IV. kérdésre adott válaszokat minden esetben két részre bontva számoztam (erre 2-3 esetben volt szükség, ahol az írnokok a IV. pontra adott feleletek rögzítésénél nem emelték ki a községek,hasznait és kárait, felsoroló szövegrészben az említett fogalmakat. Minden esetben következetesen §sáS9SS9S9SS.$ XáSiSaiSSl írtam, függetlenül attól, hogy a korabeli írnokok hogyan írták ezt a két fogalmat. Ugyancsak következett an a mg.rjgj.d, alakot használtt-j a szövegben előforduló formák - merjfj&d,, g&vgóld,,, alsâisiâ.» mS$-£°l&.* 9é$kJ33&» S&.ÍSia - ßelyett. A tartalomhoz és a központozáshoz igazodva, fölöslegesnek tartottam a köznevek nagy kezdő betűit megőrizni, ezért olyan szavak, mint búza, árpa, len, kender, kukorica, lakos, jobbágy, helység, úr, földesúr stb. nagy kezdő betűjét ki-