Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)

még nem volt a településen,

219 ezért arra gondolhatunk, hogy a letört és felfűzött dohányt az eresz alatt vagy kerítésre aggatva, jobb esetben „álló"-kon száríthatták. A megszáradt dohányt a padláson szalmára tették. Csak a jobbágyok foglalkoztak dohánytermesztéssel a nyomás alól kivont területeken. Az allodiális birtokon dohányt nem termeltek.

220 Az értékesítéssel nem volt nagy gond. Legtöbbször helyből is elkelt, de ha jobb pénzt akartak érte kapni, Rakamazra vitték. Az értékesítő helyek ugyanis a fontos utak mentén, átkelőhelyeknél alakultak ki. A monopólium következtében a nagybirtokokra koncentrálódott a dohánytermelés. Az egykori kistermelők feleskertésznek álltak az uradalmakba. A felesdohányosok a nagybirtokokon hasznosították azt a tapasztalatot és szakértelmet, melyet századok óta hagyományként őrizgettek. Egyes uradalmak híres dohánytermelő területekről hívtak kertészeket. Ibrányban is voltak hevesi dohányosok, de a feleskertészek zöme Ibrányból vagy a környező községek lakóiból került ki. Az Odescalchy uradalomban már az 1870-es évektől nagy területeken termesztettek dohányt. A Nagyerdő tanya és a Fekete-vár tanya (ma Nagytanya) volt a dohányosok központja. A Nagyerdőn a pajták mellé már csomózót is építettek, a Feketeváron ilyen nem volt, ott csak a házakban csomóztak. Palánki János 1950-ben, 85 éves korában így emlékezett vissza arra a hat évre, melyet az ibrányi uradalomban feleskertészként eltöltött:

221 „A feles félvégű házat kapott, ezért bért nem kellett fizetnie. Ketten laktak egy konyhán, de megszokták, mert mindenütt így volt. Voltak olyanok is, akik földházakban laktak. Volt olyan év, hogy „lótartás"-t is kaptak. Ez azoknak járt, akik távol laktak a pajtáktól, és ott, ahol nem volt csomózó. Talyigán hordták haza a dohányt, úgy csomózták. Havonta 10 pengőt kaptak kenyérre. A napszámosok fizetésére külön adtak minden két hétben. Kezdetben még a palántanevelésért is adtak egy mázsa gabonát. Számadáskor mindent levontak, de ritka volt az az év, hogy egy kis nyereség ne lett volna." A dohánytermesztés térhódítása a megye területén egybeesett az árvízszabályozási munkák befejezésével. A század közepén Szabolcs megye még csak 5%-át adta az ország dohánytermesztésének. A század végén már az ország termőterületének egynegyede Szabolcsban volt.

222 97