Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)

A megnövekedett szántóterület igényli a munkáskezeket, így az 1880-as évektől gyors ütemben nő a népesség a településen. Ahogyan az alábbi táblázat

199 is bizonyítja, 60 év alatt csaknem kétszeresére emelkedik. Év Népesség ( fő) 1869 2778 1880 2847 1890 3341 1900 1910 3888 4653 1920 4831 A lakóházak száma 1900 és 1930 között 445-ről 864-re nő.

200 a) Szántóföldi növénytermesztés Fényes Elek 1851-ben úgy vélte,

201 hogy az ország szántóterületének túlnyomó részén, megközelítőleg kétharmadán, gabonatermesztés folyik. Az elvetett gabona átlagosan ötszörös termést hozott. A XIX. század második felében Ibranyban is hasonló arányban termeltek gabonát. A monokultúrás gazdálkodást leginkább a gabonakonjunktúra indokolta. De elősegítette az is, hogy a gabonafélék termesztése nem igényelt nagyobb tőkebefektetést, így az önellátásra törekvő kis- és törpebirtokokon is uralkodóvá vált. A búzának őszi és tavaszi fajtáját termelték, de vetésterülete a rozséhoz (Ibranyban csak gabonának nevezik) képest kevés volt Az ibrányi határ ugyanis a talaj- és klimatikus adottságok miatt inkább a gabonatermesztésnek kedvez. Az őszi rozsot az ugarba vetették. Vetés előtt kétszer szántottak. „Ugaroltak" közvetlenül az aratás után, majd - legkésőbb szeptember végén - „vetés alá" szántottak. A XIX. század végéig az uradalmakban is csak kézzel vetettek, majd vetés után faboronaval vagy a szekér oldalával „meghúzták", boronálták a talajt. Június végére általában aratásra érett a gabona, de a partosabb helyeken - Szőlőhomok, Középhalom, Pirító, Borító - már hamarabb meg lehetett kezdeni az aratást. Az aratás nagy munkájához „bandák" szerveződtek. A „bandagazdák" megalkudtak az uradalmak gazdatisztjeivel. A nincstelenek igyekeztek valamelyik „bandá91