Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)

A földhöz juttatott 133 család - családonként öt fővel számolva - 600-700 főt jelent. Ez az 1860-as 2778 fő népességnek egynegyede. A lakosság túlnyomó többsége tehát föld nélkül maradt, mert ahogyan azt Ibrányi Ferenc birtokainak összeírásakor is láthattuk - a század közepén már majorsági földeken dolgozott, akikre a jobbágyfelszabadítás nem vonatkozott. A majorsági „zsellérek" élete mit sem változott a XIX. század második felében. A harmados, feles földjeikért ugyanúgy adóztak, mint régebben. Sőt, a birtokosok az 1850-es évektől számítható gabonakonjunktúrát kihasználva igyekeztek minél többet kipréselni a majorsági földeken dolgozókból. Természetes dolog, hogy a saját föld megszerzése volt a legfőbb célja mindenkinek. Annak is, aki a jobbágyfelszabadítással földhöz jutott, annak is, aki ebből kimaradt. A földéhséget a gabonakonjunktúra, az igen kedvező értékesítési lehetőség csak fokozta. Országszerte igyekeztek feltörni, művelésbe vonni minden szántható földterületet. A szántóterület országosan 10%-kal növekedett 1850 és 1867 között.

190 Hasonló igyekezet figyelhető meg Ibrányban is. A csaknem 3000 hold nádasból keserves, többévi munkával jelentős területeket feltörtek a nincstelen parasztok. A művelésbe fogott területekért adóztak a földesúrnak. Úgy tűnt, mindkét fél jól jár, hiszen a szántóföld parasztnak, földesúrnak egyaránt nagyobb hasznot hozott, mint a nádas. A tagosításkor azonban a földbirtokos tulajdona lett. Neki tagosították a jó nádtermő részeket is. A parasztok a mintegy 3000 holdból csupán 108 holdat kaptak közös használatra. Joggal érezték ekkor az ibrányiak, hogy kegyetlenül becsapták őket. Kaszára, kapára kaptak és kiüldözték a faluból a földmérő mérnököket. A károsult parasztok nevében, 1861 februárjában Fekete János és Tarr János folyamodványt juttatott el Ferenc Józsefhez.

191 Ebben a tagosítás megszüntetését kérték. Naiv reménységgel elpanaszolták sérelmeiket, azt, hogy a részükre juttatott 108 hold nádason „egész télen nem lehet öt közönséges épületre való nádat összeszedni, ugyanakkor a láp töréshasznából, melyet nagy áldozattal magunk törtünk, egy holdat sem kaptunk." Ferenc József 1861. március 15-én kézjegyével látta el a folyamodványt, de a parasztok kérésének nem tett eleget. Ezért március végén 86