Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)

A Zsurk és Vencsellő közötti gát megépítésével 1858-ban úgy tűnt, hogy a Rétköz területét sikerült megmenteni a Tisza áradásaitól. Az északról lefutó nyírvizek azonban továbbra is jelentős termőterületeket árasztottak el évről évre. Természetesen korábban is így volt ez, de csak a gát megépítése után lett teljesen nyilvánvaló. Azelőtt ugyanis a nyírvizek csak keveset tudtak rontani az amúgy is kétségbeejtő árvízi helyzeten. Ezért vált szükségessé a Belfő-csatorna megépítése. A FelsőSzabolcsi Ármentesítő Társulat építtette abban a reményben, hogy ezzel véglegesen megoldja a nyírvizek és egyéb belvizek elvezetését. Noha a csatorna teljes hossza a 22 mellékcsatornával együtt 106,5 km, mégis alkalmatlan volt a kitűzött cél maradéktalan megvalósítására. Különösen a nagy gátszakadások után igen hamar eliszaposodott. Az iszap és a törmelék csökkentette a víz folyási sebességét, ez pedig a vízinövények terjedésének kedvezett. Három nagy gátszakadásról is tudunk az 1860-as évekből: 1864, 1865, 1869. Ma már kideríthetetlen, hogy melyik gátszakadás emlékét őrizte meg a mai napig a néphagyomány. Fekete András úgy mesélte el,

183 mintha csak tegnap történt volna. „Hajnalban a gátszakadást egyre erősödő zúgás, dübörgés jelezte. A víz perceken belül elérte a települést. Méteres hullámok zúdultak a házakra. A nép a dombokra menekült. A legtöbben a templom dombjára, mely a község legmagasabb pontja volt. Az első árhullám a házak harmadát azonnal rombadöntötte. Főleg a vert falú és vályog épületekben okozott nagy kárt. A paticsfal rugalmasabb, ellenállóbb volt. Igaz, a sarat leverte róla, de az árvíz után ezt könnyen pótolták. Mire teljesen kivilágosodott, mindent elborított a víz. Csak a templom dombja, a Dergita egy része és a Bábota maradt szárazon. Mikor a víz megnyugodott, az emberek hozzákezdtek menteni a menthetőt. Csónakon, tutajon szedték össze holmijukat, keresték a menekülésben eltűnt hozzátartozókat." írott források is utalnak az 1860-as évek árvizeire. A református egyház keresztelési jegyzőkönyvében két bejegyzés is az 1869-es árvízhez kapcsolódik. Március 24-én jegyezték fel, hogy az egyik gyerek „az árvíz miatt Paszabon kereszteltetett".

184 Április 25-én már Ibrányban is kereszteltek, de a pap megjegyezte: „Későn jöttek az árvíz miatt."

185 A gátszakadások után igen kritikus helyzet alakult ki, hiszen a 82