Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)

Esztárkaláp, Nadályostó. d. Hidak nevei: Kejzere-híd, Zován-híd, Övet-híd, Vár-híd, Nagyhíd, Templom-híd, Csuri-híd, Nagyerdei-híd, Képere-híd. A nyelvtudomány számára minden név érdekes kutatási témául szolgálhat. Egy részük utal az egykori élővilágra, ilyenek Bagolyhegy, Szőlőhegy, Diófás-sziget, Répás-sziget, Kiserdő-sziget, Nagyerdő-sziget, Hagymás-sziget, Káposztásdomb, Rozshegy, Sulymostó, Macskástó, Füzestó, Nadályostó elnevezések. Más nevek az egykori tulajdonos nevét őrzik: Apáthegy, Katidomb, Simon-sziget, Perbát-sziget, Paptava stb. A határrészek nevei szemléletessé teszik a ma már számozott táblára osztott, egybefüggőn művelt ibrányi határt. A Sajtházban egy pásztorház állott, melyben a század elején még juhsajtot készítettek. A Fatűháton gyakran elakadt az eke, mert ez a terület valaha erdő volt és a fák tövei csak nehezen koptak el a földből. Ma is mesélik, hogy az Egerszegben minden aratáskor százával ütötték az egereket, mezei pockokat. A Macskásban pedig olyan vadmacskák tanyáztak, amelyek a kisbárányt is könnyen elvitték. A következő határnevek pedig önmagukért beszélnek: Nádastábla, Pápakút, Rókalyuk, Kökényes, Téglaszín, Csűrös-kert, Egyházalj, Mádai, Csikólapos, Kisér, Kisgát, Borító. Az ibrányi határban több nagy területű, 400-500 holdas erdő is volt a XX. század elejéig.

105 Ezek az erdők úgy fogytak, ahogyan a gyarapodó népességnek egyre inkább szüksége volt a szántóterületre. Sajnos ma már csak az egykori erdők neveit őrizhetjük meg. Ezek a következők: Komocsó erdő, Apátszeg erdő, Borjúszeg erdő, Nagyerdő, Kiserdő, Csűri erdő, Kerek erdő. Igen érdekes, hogy rét vagy legelő neve nem maradt meg a dombok, szigetek, tavak nevével együtt. Nyomait a korábbi összeírásokban sem fedezhetjük fel. Kivételt képez a Királyrét, mely ugyan a tagosítási iratokban megmaradt, de sem Kiss Lajos adatközlői, sem a mai öregek nem tudják a helyét pontosítani. Tudjuk viszont, hogy az ibrányiak 1500-2000 holdas területeket használtak, és minden időben számottevő állatállománnyal bírtak. Az ellentmondás magyarázatát talán abban kell keresnünk, hogy a legeltetésre alkalmas területek helye és nagysága a Tisza áradásától függően évente változhatott. A szeszélyes víztől függött, hogy mikor melyik területet tudták kaszálni, vagy legeltetésre hasznosítani. így aztán az esetleges helyszíneket, határrészeket nem nevezték el, ha54