Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)

mulatságról, melyet a nádor kertjében rendeztek 1814. október 26án. A beszámoló név szerint is megemlít néhány ifjú nemest, akik viselkedésükkel, megjelenésükkel felhívták magukra a figyelmet. „A Nógrád megyei fiúk közül egy Platthy, a Heves megyei fiúk közül Pappszász György, a Borsod megyeiek közül Ragályi Ábris, a Szabolcs megyeiek közül pedig Ibrányi Ferenc - a későbbi országos hírű gavallér - tűntek ki." Az ibrányi református egyház anyakönyve (1841-1852) sajátos módon bizonyítja, hogy Ferenc nem vetette meg, sőt nem is titkolta a rangján aluli párkapcsolatokat. Többször is rangban hozzá nem illő, de számára bizonyára nagyon is kedves nőismerősével ment keresztapaságba, komaságba. Ezeknek az ismerősöknek a „szolgálatait" a családi hagyomány szerint Ferenc 5-5 hold földdel honorálta. A családi vagyon elherdálására vonatkozóan érdekes történeteket őrzött meg a „magyar nábob" ma is élő unokája, Ibrányi Olga. Ezek, bár nem bizonyíthatók, jól kiegészítik az írott forrásokat. Az unoka szerint a nagyapa káros szenvedélyei közül a kártya volt a legveszedelmesebb. Az italt és a nőket ugyanis a hatalmas birtok könnyen elviselte, de a kártyán tízezer holdak úsztak el. A nagybátyjától, Antaltól örökölt kótaji kastély díszes nagytermében napokig tartó kártyacsaták voltak. Az úri mulatságban az állandó partnerek közül többen meggazdagodtak. Ferenc a debrece- , ni fogadóba négylovas hintóval járt, s magával vitte szakácsát, öltöztetőjét és inasait is. A fogadó teljes személyzetét bőségesen megjutalmazva szabadságra küldte, mert csak barátait, ismerőseit volt hajlandó maga mellett megtűrni. Költekezéséről, bőkezűségéről legendák keringtek. Egyik unokáját, Piroskát, Debrecenben még gyermekkorában megszólította egy idős hölgy. Tudta, hogy Piroska Ibrányi lány, „Ferkó"-nak az unokája, ezért mesélte el neki a következő történetet. 1850 táján látogatóba ment hozzá Ibrányi Ferenc. Gyönyörű négylovas hintóval érkezett. Ő megdicsérte a pompás fogatot, mire „Ferkó" csak ennyit mondott: Tetszik magának? Akkor a magáé! S otthagyta a díszes fogatot a kocsissal együtt. Vagyonával semmit sem törődött, azt sem tudta, hol, merre, mennyi birtoka van. A csődeljárás után harminc évvel Nádudvar és az Érmeilék környékén gyermekei még több olyan birtokrészt találtak, mely a nevén volt, s amely csodával határos módon nem került a csődtömegbe. 45